Március 5.-én, télvégi hidegben eltemettük nagyikát nagyapa mellé.
Összejött a nagy rokonság: a közvetlen család, illetve nagymama és nagyapa testvéreinek családjai, szomszédok (kb. 80-100 ember).
Azt hiszem ez volt az utolsó alkalom, hogy így ennyien találkoztunk. Nagymama volt az utolsó "nagy öreg". Már nem lesz több apropó a nagy rokoni találkozókra.
Nyugodj békében, Nagyika!
"Kutyák ugatása ne verje föl álmom
Őrizz engem ezen a világon
Őrizz engem ezen a világon
Fényes utakon, engedj szabadon járnom
Árva szívem annyira fáj
Éget a bánat, mosd el szél zivatar
Őrizz engem ezen a világon
Fényes utakon
Engedj szabadon járnom, engedj szabadon járnom
Értem nyílnak a réten a virágok
A Felhők között magasan járok
Engem hívnak, hívnak a harangok
Én elmegyek és Ti itt maradtok
Árva szívem annyira fáj
Éget a bánat, mosd el szél zivatar
Őrizz engem ezen a világon
Fényes utakon
Engedj szabadon járnom, engedj szabadon járnom"
(Republic: Fényes utakon)
2011. március 6., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése