Kirándulás Alcsútra

Vasárnap az Alcsúti Arborétumba kirándultunk. Szép volt az idő, jót piknikeztünk, sétáltunk, halgattuk a békakórust a tónál, labdáztunk.
Egyetlen negatívum a sok szúnyog volt. Ahogy Marci összefoglalta a nap eszenciáját:
-"Anyuci, mindenhol viszketek!"

Kézenfogva

Marci mondás

Marci köszön nekem:
-"Szia, drága királynőm!"
(hiába, fiús anyukának lenni a legjobb!)

Marcinak egyik kedvenc dala a Kalákától a Követ (Kányádi Sándor verse).
A vers csattanója az, amikor rálelnek az elveszett követre, amint borozgat egy pincében:
"Lement a pincébe
- elég is a szöveg! -
még most is ott iszik
az elveszett követ.
Agák, bégek, basák,
Enyed táján jövet,
jutottak a nyomon,
ahová a követ."
Sétálunk az utcán, amikor is egy sarki pince-kocsmából nevetés hallatszik ki. Marci megszólal:
-"Hallod, anyuci, ott vannak a követék!"

Gyors összefoglaló

Az elmúlt hét is tartalmasan telt. A hétvégén voltunk a Gyerekszigeten. Remekül éreztük magunkat: volt Szélkiáltó- és Kaláka koncert, játszóház, ugrálóvár, kézműves foglalkozás, társasjátékozás, dodzsem, célbadobás....szóval jól elfáradtunk a nap végére (Marci azóta is nyúz, hogy menjünk vissza).



Pár napig nálunk vendégeskedett István, a keresztfiam. Jól kijött a fiúkkal: Marci felajánlotta neki, hogy költözzön hozzánk:)

...és még Nóra is beugrott. Őt is mindig szívesen látjuk!

Marci mondás

Marci megevett egy müzliszeletet. Matyi is kér, így neki is bontok egyet. Szólok Marcinak:
-"Marcikám, fogd a müzliszeletet, és haraptasd Matyival."
-"Jó, de közben én is harapok belőle."
-"Csak kicsiket harapjál, mert te már ettél egy egészet."
-"Anyuci, pont akkorát fogok harapni, amekkora szám van."

Marci vigyázzállásba vágja magát, és így szól:
-"Nézd, anyuci, milyen pöckösen állok!"

Azóta is cseresznyézünk

...azok a gyönyörű virágok!

...és a kertben még csodaszép virágok is vannak. Eső előtt a liliomok úgy illatoztak, hogy a bogarak szinte beleájultak a virágkelyhekbe:)

Mintagazdaság

Tatáék kertje idén is gyönyörű, tele sok finomsággal.
Hmmm, az a kaporillat....

Cseresznyézős szabadság

Cseresznyeérésre kivettünk pár nap szabit az itthoni rutinból, és elutaztunk Nagykárolyba mamáékhoz. Sikerült nagyon tartalmasan tölteni ezt a néhány napot.
Az időjárás is elég változatos volt: két nap kánikula, majd egy jó nagy vihar, utána pedig szeles-esős két nap.
Az első három napot a "kalóz-tanyán" töltöttük. Cseresznyéztünk, epreztünk, sütögettünk, a fiúk fürödtek, András kalózkardot készített Marcinak, meg zászlórudat faragott.
Egyik este még azzal is megpróbálkozott a Marci-András-Bob kalózcsapat, hogy sátorban alszanak (de a szúnyogok és a hőség legyőzte a hősiesen küzdő kalózokat, akik megfutamodtak, és hazajöttek).
A maradék két napon pedig sétáltunk a városban, játszótereztünk, fociztunk, fagyiztunk.
Nagyon jó volt - sikerült kicsit kipihenni magunkat (a fiúknak pedig teleenni magukat a mama főztjéből. Mamm!)