Ovis lovaglás

Marciék ovija idén ősszel is kivonult lovagolni a Pasa Tanyára.
(Emlékeztetőül a tavalyi képek)

A fő attrakció a lovaglás volt,

de emellett még kocsikáztak is,

etették a lovakat,

és persze saját pocijukat is tömték.

Malactalálkozó:

A vidám Kék csoport:

Matyi bölcsis lett

Hát ez is elkövetkezett: Matyi elkezdte a bölcsit. A beszoktatásnál tartunk, egyelőre nincs probléma.

A terembe lépés előtt kezet kell mosni.

Matyi jelének a cseresznyét választottuk (Marcinak is ez a jele az oviban) praktikus szempontokból: az összes ruhába ugyanis ez van belerajzolva.

A teremben először szabad játszás van,

majd egy kis foglalkozás: meseolvasás, kirakózás,

rajzolás,

Aztán jön a tízórai: keksz vagy gyümölcs és valami innivaló.

Ezek után kimennek az udvarra. Matyi ezt várja a leginkább.

Konkrétan pedig a kisautókat, vagy a motorokat. Elindul a nagy versenyzés.

Ha már elég volt a kocsikázásból, akkor jöhet egy kis csúszdázás, mászókázás vagy homokozás.

Ebédre ismét bemennek (de ezt én már nem láttam). Éva néni elmondása szerint Matyi jól evett (bár a levest magára öntötte). Nem tudom mit jelent a bölcsis fogalmak szerint az , hogy "jól evett", de amikor ebéd után hazahoztam, egy hatalmas adagot bevágott az itthoni ebédből, mondván, hogy ő bizony éhes.

Kis séfünk

Marci (ismét) kedvet kapott a főzőcskézéshez. Ha én a konyhában tevékenykedek, akkor csatlakozik, és elkészíti a menüjét. Azóta gyorsan fogynak a fűszereink. Nagy kihívás két séfnek elférni a mi kis miniatűr konyhánkban:)

Marci egyúttal éttermet is nyitott a nappali közepén. Gondosan megterített, felszolgálta az ételt:
- dínó-tészta rizzsel és fűszerekkel (pirospaprika, bors,  és még ki tudja mi)
- saláta (paradicsom, paprika, hagyma)
- gyümölcsök (műanyagból - többször felhasználható)

Hamarosan meg is érkezett az első vendég: Matyika.
Végül vacsorára mégiscsak az én "éttermemből" rendeltek bundáskenyeret.

Nyári élmények

Marciék lerajzolták az oviban a nyári élményeiket.

Marci képének a címe: a Duna-part kavicsokkal

Szép gondolat...

In memoriam Tücsike

2000 januárjában érkezett hozzánk egy kis barna tacsi. Rögtön családtag lett, és a Tücsök nevet adtuk neki.

Leginkább Tücsinek becéztük, de egy időben Tulipános Fanfan-nak is szólítottuk (apa nevezte el így), mert tavasszal az összes piros tulipán fejét leharapta a kertben.

Az udvarunkat munkahelyének tekintette, lelkiismeretesen ugatta a járókelőket, és egy vakondnál is alaposabban túrta a földet, izgalmas szagok után kutatva.

Egy ideig egyedül teljesített szolgálatot,

majd csatlakozott hozzá Pateszka is. Sajnos Pateszka betegsége miatt idejekorán elhagyott bennünket, így Tücsi ismét egyedül maradt.

Természetesen nem csak a monoton házőrzési meló volt: Józsi papa rendszeresen vitte sétálni a szőlőbe (vagy pórázon, vagy a biciklije kosarában); ha autóval ment valahová, Tücsi  is sokszor csatlakozott (vidáman nézelődött az ablaknál), és akkor sem maradt otthon amikor kirándulni mentünk.

Tücsike is véleményezte Andrást 2004-ben, és úgy döntött, hogy csatlakozhat a családhoz.

Tücsike már a pocimban szerette Marcit, aztán őt is családtaggá fogadta 2006-ban, akárcsak 2008-ban Barnikát, 2009-ben Matyikát.

2006-ban még egy nagy esemény történt: Tücsi apa lett. Az egyik fia, Babszem hozzánk költözött, így ismét lett társa.

Ettől kezdve együtt kirándultak.

Tücsinek voltak szomorú percei is,

de tudott örülni az élet szép pillanatainak is,

és annak, hogy mindig volt egy szerető kéz, aki simogatta a fejét (vagy egy száj - Babszemé - aki szeretettel rágogatta a tarkóját).

Aztán ahogy a fiúk nőttek, úgy öregedett Tücsike.

Őszülni kezdett, és már a mozgás is nehezére esett.

Ennek ellenére kedvesen hagyta, hogy a fiúk rajta gyakorolják a kutyasétáltatást.

Most végleg elaludt. Az életünk 11 évét kísérte végig. Köszönjük, Tücsi!

Jó vadászást az örök vadászmezőkön, Tücsike!

A három barát

Hát eljött ennek is az ideje: Marci barátja nálunk vendégeskedett, aztán éjszaka itt is aludt. Most először aludt a szülei nélkül, de meg kell mondanom, hogy abszolút nem hiányolta őket.
Bezzeg a következő reggel Marci már kifogásolta, hogy miért nem alszik nálunk ismét a barátja, mert így unatkozik; és ehhez a véleményhez Matyika is buzgón csatlakozott.

Matyi mondás

Két szösszenet Matyi kajához való viszonyáról:

Csokibogárral játszik Marci. Matyi is kunyerál egyet. Odaadom:
-"Tessék játsszál vele, de ne edd meg!"
-"Jó, nem eszem meg. Csak szopogatom."

Délután kérdem a fiúkat, hogy mit szeretnének DVD-n nézni:
Marci: "Kérem a Mazsolát."
Erre Matyi: "Kérek mazsolát!"

Matyi ragoz:
tiém = enyém
tiénk = miénk

Matyi a kis plüssegereit csak "cinegének" szólítja (cin-cin egér).


Matyi érdeklődik hogylétem felől:
-"Mi a helyzet, Bettikém?"

Matyi ezzel a szöveggel veszi elő a mérleget, amin a testsúlyunkat szoktuk mérni:
-"Na, nézzük hány éves vagyok!"


Matyi telefonál:

Az igazi férfi

Az igazi férfi még pisilni is motorral megy:

Vendégségben Móninál

Vasárnap egy régi kedves meghívásnak tettünk eleget: Móninál voltunk vendégségben.
Délután sétáltunk egy jót: Átmentünk a Mária-Valéria hídon Párkányba, fagyiztunk,

majd visszatérve Esztergomba kavicsokat dobáltunk a Dunába. Matyika kissé nyűgös volt (délután keveset aludt), cipeltette magát, még fagyit sem kért, egyedül a kavicsdobálás érdekelte. Rögtön jobb lett a kedve tőle.