Összefoglaló

1998.márc.-2005.okt.

1998. március közepén kezdtem el dolgozni a banknál, s a szépen felfelé ívelő karrierem egészen 2005. októberéig tartott, amikor is bejelentették, hogy a felsővezetésben történő változások miatt megválnak tőlem – én pedig bejelentettem, hogy mivel babát várok, mégsem fognak tőlem megválni. Így aztán egy békés átmenetben egyeztünk ki. Átadtam az utódomnak a munkát, s 2006. januárjától már otthon voltam – továbbra is a bank állományában maradva.

Ennek előzménye volt az utolsó év: 2004.okt.-től 2005 okt.-ig, a nagy változások éve. 2004 októberében ismerkedtem meg Andrással, s onnantól a kapcsoltunk odáig fokozódott, hogy egy évre rá már az esküvőnket tartottuk. Közben volt leánykérés, római kiruccanás, túráztunk a Nagybörzsönyben, a Cseh Paradicsomban, a Magas-Tátrában, a Mátrában, a Radnai havasokban, kibringáztunk a Hajógyári szigetre meg Sárisápra, voltunk színházban (Rose, Emberbarát, Kasimir és Karoline, Kúra, Penthesileia, Tóték), moziban (Zuhanás a csendbe, Hosszú jegyesség, Vejedre ütök, Constantine, A belső tenger, Sithek bosszúja, The Fantastic Four, Night Watch), koncerteken (Tamara Obrovacz, Muzsikás, Emil Rulez, Kaláka-Kányádi, Besh o droM, Bran, Lajkó Félix, Makám, Belga), voltunk Nagykárolyban és Dorogon a szülőknél, sok baráti összejövetelen, volt eljegyzés, pociba került Marci, körutaztunk Andalúziában és megtartottuk az esküvőnket.

Egyszóval az addigi kis bejáratott „jó beosztásban dolgozó-szingli életem” gyökerestül felborult. A munka fontossága egyre inkább halványodott, míg a magánélet erősödött.

2005.okt. -2012.máj.

Így kezdődött egy új korszak az életemben, mely 2005.okt. -2012-ig tartott. 2005 október végén összeházasodtunk és összeköltöztünk Andrással, a munkába már csak azért jártam be, hogy átadjam a feladataimat az utódomnak, 2006. januárjától pedig otthon maradtam. A stresszes-hajtós munka után jött a „nyugodt” otthonlét.

2006 teljes stílusváltással indult: kismamatorna, kismamajóga, babanet találkozók, kismama előadások a kórházban, labor, vizsgálatok, körzeti dokinál táppénzes papírok intézése. Emellett elkezdtem rendszeresen főzni: András lett a legnagyobb rajongóm. Mindennap lelkesen vitte – és viszi azóta is ételes dobozokban az ebédjét a munkahelyére. Beszereztük a babacuccokat  (ruhák, kiságy, kád, stb.), s egyszerűen még nem tudtuk elképzelni milyen lesz, ha lesz bennük lakó. Kettesben elutaztunk Sopronba a Hotel Fagusba, ahol néhány szép napot töltöttünk. Színházba is jártunk (Svejk vagyok, Pityu bácsi fia), s a barátnőket sem hanyagoltam el.

Április 15.-én, szombat este újabb fordulatot vett az életünk: éppen az egész család nálunk volt húsvéti vacsorán, amikor Marci jelezte, hogy ő is csatlakozna. Másnap reggel, 2006.04.16. reggel 06 órakor Marci megszületett (3.690 gr, 57 cm).

Amikor a kórházból hazajöttünk bele kellett szoknunk a szoptatás, fürdetés, pelenkázás, éjszakai kelés, mérés, gyerekorvos, védőnői látogatások körforgásába.

Ehhez hozzájött még az is, hogy Marci csupán 1 hetes volt, amikor a fürdőszobát szét kellett verni, s el kellett költöznünk otthonról pár napra.

Szerencsére Kati mama ezekben a babázós években sokszor utazott hozzánk segíteni: gyerekezett, főzött, s egy-egy szusszanásnyi szabadidőt adott nekünk a dolgaink intézésére.

Kezdődtek a babakocsis séták a Szent István parkban, a Margit szigeten, majd a nyaralások Dorogon és Károlyban.

Abádszalókon megtartottuk Marci keresztelőjét. Ősszel pedig elmentünk első külön családi kiruccanásunkra, Alsópáhokra a Kolping hotelbe. András magyar állampolgár lett. Az év az első gyerekes mikulás ünnepséggel és az első családi karácsonnyal zárult.

2007-ben az év elejétől kezdve a lakás eladás-vétel, költözés, bebútorozás, javítgatások elég elfoglaltságot biztosítottak számunkra. Marcival már jártunk koncertekre (Kaláka, Kolompos), nyaraltunk Dorogon, Sárisápon, Károlyban, kiruccantunk a Budakeszi vadasparkba is. Dorogon a diplomamunkámat könyvként is kiadták. Ősszel megvettük az autónkat.

 

2008-ban Marci már elég nagy lett ahhoz, hogy utazgassunk vele. Így jutottunk el Mátraszentimrére, a veresegyházi Medvefarmra, a budaörsi Kő hegyre, Zemplénbe Kőkapura, Királyrétre, a Tropicariumba, Sárisápra, a Vácrátóti arborétumba, Dobogókőre és a Gyerekszigetre. Bringáztunk a Margit- és az Óbudai szigetre.

Épp Marci szülinapi ünneplése alatt, amikor az egész család nálunk volt, született meg Maki kisfia, Barnika, április 13.-án.

 

András nyár végén munkahelyet váltott – szükség volt a pénzre, hiszen a családunk újabb bővülés előtt állt: Matyika is pociban volt már.

 

2009-ben az év első felében még viszonylag mobilak voltunk: Andrással eljutottunk az Olympia étterembe, színházba (Találkozás), Marcival koncertre (Szalóky Ági) – de aztán beütött a krach: 7 hetet szigorúan feküdnöm kellett, nehogy Matyika idő előtt megszülessen. Marcihoz bébiszitter járt, aki kivitte levegőzni, egyébként velem volt otthon. A főzést is megoldottam valahogy.  Aztán jött a fáradhatatlan Kati mama segíteni. Április 2.-án 02 órakor, csupán egy héttel idő előtt Matyika megszületett  (3730 gr, 54 cm).

Kezdődött elölről az éjszakai kelés, szoptatás, védőnő, gyerekorvos, két gyerek fürdetése és pelenkázása (szerencsére Marci hamarosan szobatiszta lett).

Azért próbáltunk mobilak maradni, s a Természettudományi múzeumba (Dínók), a Közlekedési múzeumba, a Tropicariumba, a Nagycirkuszba, a Repülőgép emlékparkba, az Óbudai szigetre hajóval, Medveparkba, Nagybörzsönyre is lejutottunk, Visegrádon boboztunk.

Szeptemberben Marci óvodás lett, Szentendrén ovissá avatták. Ekkor kezdődtek a betegségek: az állandó fülgyulladások. Sajnos Matyika is elkapta Marcitól, így a két gyerekkel (olykor felváltva) rohangáltunk orvoshoz, ügyeletre, éjszakáztunk. Marci gyakorlatilag alig járt oviba, állandóan otthon volt. Minden hónapban antibiotikumot szedtek.

A 2010-es év Matyi számára fülfelszúrással, Marcinak pedig orrmandula műtéttel kezdődött. Később, amikor a gyerekek állapota és az idő javult, eljutottunk Dobogókőre, a Szemlőhegyi barlangba, a Vasúttörténeti parkba, a csillebérci kalandpályára, a Mezőgazdasági múzeumba, Mátraszentimrére, a Kopaszi gátra. Nyaraltunk Sárisápon, Balatonlellén, Károlyban, Dorogon.

Anya nyár végén infarktust kapott (kettőt is), ősszel Balatonfüreden pihent, ahol mi is meglátogattuk.

 

2011-ben Andrással kettesben már több időt tudtunk tölteni: voltunk színházban (Mikve, Apacsok), étteremben (Pomo’D Oro), Egerszalókon gyógyfürdőben.

Tavasszal elbúcsúztunk déditől.

Makiékkal közösen utaztunk hosszú hétvégékre Eplénybe, Szilvásváradra, Lillafüredre. Ezen kívül túráztunk a Kopár környékén, voltunk a Hajógyári szigeten, vidámparkban, a Budakeszi Vadasparkban, az Orczy fesztiválon. Nyaraltunk Sukorón, Balatonlellén, Dorogon.

Kaptam fogszabályozót, nyár végén pedig műtétem volt.

Közös megegyezéssel elvált utam a munkahelyemtől, majd – egyelőre lájtosan – megkezdtem az álláskeresést.

Ősszel Matyika bölcsis lett, Marci oviban volt, nekem pedig némi szabadidőm lett.

2012 a nagy változások évének bizonyul: mindenki munkahelyet vált: én öt hónapi munkakeresés után találtam állást, így hat és fél év otthonlét után újra dolgozok. András szintén munkahelyváltás előtt áll, Matyika ősztől ovis lesz, Marci pedig iskolás.

Kati mamát megműtötték, ezzel sajnos véget érnek a látogatások-besegítések nálunk.

A lakást is kifestettük, átnéztük a cuccainkat és jó pár dolgot eladtunk, meg kiselejteztünk.

A nyarat már úgy kellett megoldanunk, hogy a kevéske szabadságunkkal gazdálkodtunk: szerencsére így is eljutottunk közösen Balatonlellére és Károlyba, de a fiúk magukban nyaraltak Dorogon, Károlyban, Marci pedig Sukorón.

Az év még nem fejeződött be, a változások folyamatban vannak, de az biztos, hogy számomra egy új korszak kezdődött.

Az elmúlt 6 és fél évet alatt sokat változott az életem, változott a fontossági sorrend. Barátok eltűntek, újak jöttek. Egyes kedvenc elfoglaltságok összetöpörödtek (utazás, túrázás), eltűntek (bulizás), újabbak jöttek (fotózás, blogolás, kreatívkodás). Sok öröm, sok kompromisszum.