és hosszan reggelizni.
Reggeli után pedig a miskolctapolcai barlangfürdő felé vettük az irányt.Tény, hogy alig találtuk meg, mert csak egy hangyányi tábla mutatja a fürdőt. A fiúk nagy izgalommal vetették be magukat a barlangrendszerbe. Kár, hogy sehol nem ért le a lábuk - gyerekmedencét nem alakítottak ki:( - ezért végig rajtunk lógtak, illetve a medencék lépcsőin időztünk. Ettől eltekintve nagyon élvezték.
Nem úgy, mint mi, felnőttek, akik "izgalmas" kalandba keveredtünk. Bár én kibírtam volna enélkül is. Szóval, András elvesztette az egyik öltözőszekrényünk kulcsát, ami a csuklójára volt csatolva. A barlangrendszerben, félhomályban, hömpölygő vízben megtalálni...hát, nem sikerült. A kabinosnéni mondta, hogy ilyenkor vagy leadja neki a jószándékú megtaláló, vagy 5.000 Ft-ért kinyittatjuk a szekrényünket. Remek. A lehetőségeket latolgattuk, amikor ráadásul az is kiderült, hogy a kulcsra rá van írva szekrény száma (szuper ötlet). Rohanás a szekrényhez, nehogy a megtaláló esetleg kipakolja a cuccainkat. De kellemes meglepetés ért minket: a szekrényünk tetején ott várt minket a kulcsunk. Jószándékú volt a megtaláló:)
Ezek után mi is találtunk egy tele pénztárcát, amit természetesen leadtunk.
Ebéd után sétálni indultunk Felsőhámorba.
Út közben sziklamászókat láttunk, ami rögtön beindította a fiúk fantáziáját: innentől minden sziklát meg akartak mászni.
A helyi temető volt a célunk: halottak napja lévén gyertyát gyújtani mentünk. A temető nagyon szép fekvésű: domboldalon, az erdőben van. Egészen véletlenül Herman Ottó sírját is megtaláltuk.
Nomen est omen:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése