Egy gyönyörű dal

1.
Vágják a majtényi erdőt
Kerítik az új temetőt
Viszik szegény legényeket
Katonának mindegyiket
Összegyűjtik mindahányat
Kinek vessünk holnap ágyat
Hiába ácsorgunk sírva
Tudom sosem hozzák vissza.

2.
Ne vigadjon senki azon
Babámat ha búcsúztatom
Ver a zápor a csapáson
Ha ma rajtam holnap máson
Állj meg babám még egy szóra
Csak még egy utolsó csókra
Mennék véled idegenbe
Galícia közepébe

3.
Ottan vagyon hét kaszárnya
Mind a hétnek ezer ágya
Ott alusznak a legények
Még álmukban is szegények
Azt álmodják hogy már késő
Mer' az idegen az első
Úgy alusznak jól bezárva
Kalickában rab madárka

4.
Én ott véled nem alhatok
Kapujáig sétálhatok
Ablakait tekintgetem
Mikor hajolsz ki egyiken
Ha kihajolsz mégsem látlak
Magas falán nem talállak
Rózsa fut föl a tornyáig
A babámnak ablakáig

5.
Rózsa, rózsa, piros rózsa
Rejtsd el szívem virágodba
Vidd el néki a magosba
Ha megkapná megnyugodna
Tudd meg tőle mitől beteg
Illatoddal vigasztald meg
Hozd el onnan üzenetét
Hiába várom levelét

6.
Azt üzeni nem eresztik
Meghasad a szíve estig
Ha meghasad elföldelik
Idegen földbe temetik
Hol keressem, hol van sírja
Hová boruljak zokogva
Hol találom haló porát
Hová ültessem virágát

7.
Világ, világ, cudar világ
Hol terem jó mogyoróág
Ha levágom, elindulok
A hazámig bujdokolok
Idegenek, idegenek
Hagyjátok hogy én is éljek
Ha már itt ültök miköztünk
Hagyjátok, hogy mi is éljünk