Azok a régi nyarak

Emlékezni fáj. Emlékezni jó. Most nem tudok nem emlékezni. Muszáj.

Azok a régi balkányi nyarak!
Gyerekkorunkban rendszeresen nyaraltunk nagyinál. Ilyen unoka-táborban 4-9 unokát is összegyűjtött nagyi.

Egészen korai emlékeimben (mikor még nagyapa is élt) van:

- a frissen fejt langyos habos tej édeskés íze; a tehénfejés; frissen született boci; tej hordása tejcsarnokba;
- Túró Rudi (akkoriban csak azon a környéken lehetett kapni)
- a bádogkanna kupakjába töltött hideg víz fémes íze (az víz még nem volt bevezetve a házba, és az utcasarkon túlról kellett hordani kannával),
- esti fürdés nagy sárga műanyaglavórban, a spóron melegített vízben,
- nagyapám napégette barna nyaka mély ráncokkal; ahogyan olyan játékot játszottunk vele, hogy egy számot írt egy lapra, de az író kezét eltakarta a másikkal, és a ceruza mozgásából ki kellett találni, hogy milyen számot írt le; vagy ahogy a kutyát táncoltatta,
- a konyhaasztal alatt csipogó naposcsibék egy ronggyal letakart kosárban,
- a disznóknak készülő moslék kevergetése a vödörben egy karóval,
- a spórban ropogó tűz, ahogy nagyi teszi rá az újabb fahasábokat,
- a dohánylevelek fűzése, szárítása a csűrben,
- a kút mohás gyűrűi, a mélyben csillogó víz,
- a kertet átszelő kanális, ahol békára horgásztunk,
- a kanálison túli kertrész sok gyümölcsfával, nagy fűvel,
- a kasza, ami elvágta a combomat (a heg még most is megvan), a fenőkő,
- a kapa kikalapálásának hangja (nagyapám minden este előkészült a másnapi munkára),
- nagyapám ágya a konyhából függönnyel elkerített "szobában",
- a csúszkálás a szénakazalról,
- visító disznóhang disznóvágáskor; egy nagy fekete kendő, amit rámterítettek, hogy ne fázzak a hidegben,
- pulyaszedő, akivel mindig riogattak, hogy elvisz, ha rossz vagyok,
- nagy udvar (aminek egy részét később eladták),
- utazás a szekérrel



Későbbi emlékek (amikor nagyapám már nem élt):

- fahordás,
- kapálás a "téglakertben",
- uborkaszedés, válogatás, leadás,
- piacozás nagyi kertjének terményeiből (a bevételből jutalékot kaptunk, amit elkölthettünk a piacon)
- lottózás, a "nyeremények" közös elköltése,
- a cserépkályha finom melege a szobában,
- szotyipirítás a sütőben,
- égetett cukor kakasnyalóka,

- színes pehelycukorból nyaklánc,
- fűrészporral tömött similabda,


- vasárnapi (görög- vagy római katolikus) mise; a mise után fagyizás,

- rengeteg játszás az udvaron az unokatestvérekkel a szekéren,
- paszulyleves, cibere, rongyos rétes, pirított csirke, vasárnapi húsleves,
- házi csoki (nagyi csinálta)
- reggelire sült szalonna paradicsommal, paprikával a kertből; sült vér,
- friss tojások a kaskában,
- szaladgálás a "kukoricalabirintusban",
- nyulak etetése, kisnyulak nagyi tenyerében,
- "taxizás" az udvaron egy ócska babakocsivázzal,
- nagyi hímzett terítői, amit az unokáinak készített stafírungba (igazságosan mindenkinek),
- a nagy ágy beágyazása - beleugrálás a púposan megvetett ágyba,
- alvás hárman-négyen gyerekek a nagy ágyban,
- kávézás délutánonként a verandán (Mackó kávéból),
- levélírás a szülőknek (honvágy: "mikor jöttök már értünk?")
- a postaláda kerítésen (kötélre kötött nagy szöggel rögzített aljú) amit sűrűn nézegettünk, hogy jött-e levél otthonról,
- nagyi régi Singer varrógépe, amin esténként a kis lámpa fényénél nekünk varrogatott,
- esti (fürdés utáni) rohangálás kint a kertben hálóruhában, közös riogatással egybekötve,
- a csirke levágása (ázott tollszag, a vér felfogása egy tálban),
- az avas szalonna-szagú kamra,
- padlásfeljáró, a létra alatt nagy zsákokban a magvak (kukorica, dara, napraforgó),
- kukoricamorzsolás,
- nagyi sokatjárt biciklije, amivel a faluban közlekedett,
- a tehenek vonulása az utcán (reggel ki a mezőre, este hazafelé),
- poros út a ház előtt,
- a faluszéli temető nagyapám sírjával,
- nagyi virágoskertje sok gyógynövénnyel.

Nagyon kár, hogy régi időkből csak egy-két fénykép van. Úgy nézegetném őket!
Emlékezni jó.