Mostantól kettővel kevesebb bölcsességfog van számban. No nem mintha eddig észre vettem volna őket, ugyanis ki sem bújtak. Csak az egyik volt egy kicsit begyulladós fajta.
Maga az eltávolítási művelet szó szerint nagyon "húzós" volt: 3 és fél órán keresztül tartott. Én közben már többször feladtam volna, csak a doki volt nagyon kitartó:)
Azóta úgy nézek ki, mint egy hörcsög mama - ha valaki a jobb oldali profilomat nézi. De ez még csak hagyján.
A doki azt mondta, hogy a műtét után mindent lehet enni. Csak azt felejtette el hozzátenni, hogy mindent, ami egy kb. 1 cm magas résen befér. Nagyobbra ugyanis nem tudom nyitni a számat. Ez afféle levélszekrény-effektus:)
Az egyik kihúzott fogamat hazahoztam, hogy nézzék meg a fiúk. Marci rögtön lecsapott rá:
-"Anyuci, elhoztad a cérnát is?"
-"Milyen cérnát?"
-"Hát amivel kihúzták!"
...ha még csak azzal ki lehetett volna húzni!...
Marci berakta egy kis dobozkába:
-"Anyuci, elteszem, ez lesz az én szerencsefogam."
-"Hozzak még neked ilyen fogat?"
-"Persze!"
Nos jó, ugyanis januárban jön a bal oldali kettő kihúzása. A mostani szeánszra a tudatlanok nyugalmával mentem, de januárban már lesz bennem egy kis egészséges izgalom, az biztos.
2010. november 18., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése