Álomőrző

Most, hogy lábadozok (vagy inkább "fogadozok") a bölcsességfogaim eltávolítása után, kétszer is előfordult, hogy nagyon álmosnak éreztem magam délelőtt. Megkértem Matyikát, hogy csendben játsszon mellettem, míg én pihenek. Matyi annyira aranyos volt, hogy tényleg szépen csendben elszöszmötölt. Én pedig elaludtam.
Arra ébredtem fel egy idő után, hogy nagy csend van. Nézek körül, hogy hol van Matyi. Hát a kis drága odatelepedett az ágyamhoz őrizni az álmomat, de őt is elnyomta az álom.
Az egyik délelőtt így:



A másik délelőtt pedig így:



Pedig már nem is szokott délelőttönként aludni. Olyan kis tapintatos!