Az őzek útját rejti már a köd,
fenyőtoboznak súlya nő, s bezárul,
az árnyak óriás keze
bevonta már a fényt a láthatárról.
Kiszáll a csendből vadlibák nesze,
a messziségek visszasírnak bennem:
nem vadludak, de éveim
vonulnak át a sűrű szürkületben.
(Szent-Gály Kata)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése