Marci tavaly ősztől jár úszni. Először heti egyszer, most már heti kétszer. Onnan indultunk, hogy még a fejét sem dugta bele a vízbe, és most jelenleg ott tart, hogy már halad a vízben (nagyjából úszva) és csak a levegővételeknél teszi le a lábát.
De azért mi is meglepődtünk, amikor az oktatója mondta, hogy nevezzük be egy úszóversenyre - hiszen még nem is tud úszni. Sebaj, mondta az oktató, az ilyen szintű kisgyerekeknek külön kategória van.
Nos hát fellelkesedve és izgalommal vártuk a versenyt.
A verseny előtti utolsó pillanatok:
Marci végig egyedül úszott odafelé gyorsúszással, visszafelé mellúszással. Egy kedves oktató segített neki a levegővételnél: olyankor fogta a kezét (így nem kellett letennie a lábát):
Marci mindent beleadott...
...és ennek meg is lett az eredménye: ő ért elsőnek célba. Aranyérmes lett rögtön az első versenyén!
Nagyon büszkék vagyunk rá!
Marci otthon megjegyezte, hogy azért egyszer egy olyan versenyen is szeretne nyerni, ahol felállhat a dobogóra (itt most nem volt ilyen). Ezért otthon felállítottuk a kanapéra, meghallgattuk a himnuszt és végül gratuláltunk neki (csak hogy gyakoroljunk a jövőbeni versenyeire:)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése