András ezen a hétvégén két új szót is tanult: a fakutyát és a rianást. Ez utóbbit alaposan elmagyaráztam - már amennyit a tanulmányaimból tudtam róla, ugyanis élőben még sosem tapasztaltam meg.
Erre kb. fél óra múlva, amikor éppen valahol a jégen álltunk és fényképezkedtünk, furcsa mély morajló hangot hallottunk, ami egyre közeledett. Ekkor a jég elkezdett jobbra-balra mozogni a talpunk alatt. Úgy megijedtünk, hogy hirtelen nem is tudtuk, mit csináljunk. A zaj elhaladt mellettünk, s nemsokára elhalt. A jég is megállapodott. Mindez pár másodpercig tartott csupán, de elég mély benyomást tett ránk.
Pár méterre tőlünk találtunk egy friss - kb. 1 cm átmérőjű hosszanti repedést. Hát ez volt a rianás.
Fantasztikus, hogy ezt is átélhettük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése