Életképek - játszunk

Mostanában Marci nagyon rákapott az esti közös asztali játékokra:
memóriázunk

és solo-zunk egyfolytában:

Mátyás nap

Matyikánk névnapjára Darth Vader-es tortát rendelt tűzijátékostul, meggyestül, mindenestül.
Nem számít, hogy most nem szülinap, "csupán" névnap - neki ez kellett, hát örömmel megcsináltam.
Íme az ünnepelt:

Boldog névnapot, Matyi!

Marci mondás

Marcinak mesélem a Noé bárkáját:
-"Hatalmas árvíz öntötte el a Földet, és amelyik állat nem volt a bárkában, az elpusztult."
Erre Marci:
-"De a halak túlélték!"

Ferdinánd nálunk van

Van a Kék ovis csoportnak egy mackója, akit Figyelmes Ferdinándnak hívnak. Ez a kis mackó minden hétvégét más-más ovisnál tölt el. Ott figyel, nézelődik. Az élményeit egy füzetbe kell berajzolni, s utána az ovis csoportnak elmesélni.
Nagy megtiszteltetés, hogy Ferdinánd végül - s nem véletlenül erre a hétvégére - hozzánk érkezett.
Marci meg is jegyezte: -"Úgy örülök, hogy Ferdinánd nálunk van!"

Ferdinándot elvittük sétálni a Duna partra,

majd fagyizni is,

de a füzetbe Marci nem ezt rajzolta be, hanem azt, amikor a kórházba is velünk jött (még a műtőbe is bemehetett):

Köszönjük Ferdinánd, hogy elkísérted Marcit!

Eltelt az 5 hét

Marci kéztörése óta eltelt öt hét, így sor került a gipszlevételre és a beültetett fémek kivételére. Helyi érzéstelenítéssel, a műtőben vették ki a fémeket. Marci nagyon félt a beavatkozástól, de ott a helyszínen hősiesen viselte a megpróbáltatásokat. Sajnos én nem mehettem vele be a műtőbe, s utólag elmondta Marci, hogy ott bizony pityergett egy sort.
A műtő után még a vizsgálóba kellett mennünk az adminisztráció elintézéséért, s mikor onnan is kijöttünk, na akkor tört el a mécses. Csak sírt és sírt az ölemben...

A gipszet és a kiszedett fémeket megkaptuk emlékbe.
A könnyített gipsz - amit mi dekoráltunk ki - most mint egy elárvult csigaház fekszik a polcon.

Még egyszer kell visszamennünk varratszedésre, és reméljük azzal vége is lesz.

Életképek

Matyika rajzolgatott - csak éppen nem papírra. Ő lett a hínárember (egészen az esti mosdatásig):

A fiúk - bocsánat, a két mezei egér az asztal alatt falatozik a reggelről megmaradt palacsintából:

A nagy hóesés

Ma hatalmas hóesés volt széllel kombinálva. Matyi ordított attól, hogy az arcába és a szemébe fújja a szél a havat. Ezért aztán felvette a védőfelszereléseit: a napszemüveget + az esernyőt. Így már rögtön jobb lett a kedve.

Persze aztán az esernyő vita tárgya lett: ez van akkor, ha két gyerek - egy esernyő a kombináció.

Nyáron - télen

Rianás - riadás - rohanás

András ezen a hétvégén két új szót is tanult: a fakutyát és a rianást. Ez utóbbit alaposan elmagyaráztam - már amennyit a tanulmányaimból tudtam róla, ugyanis élőben még sosem tapasztaltam meg.
Erre kb. fél óra múlva, amikor éppen valahol a jégen álltunk és fényképezkedtünk, furcsa mély morajló hangot hallottunk, ami egyre közeledett. Ekkor a jég elkezdett jobbra-balra mozogni a talpunk alatt. Úgy megijedtünk, hogy hirtelen nem is tudtuk, mit csináljunk. A zaj elhaladt mellettünk, s nemsokára elhalt. A jég is megállapodott. Mindez pár másodpercig tartott csupán, de elég mély benyomást tett ránk.
Pár méterre tőlünk találtunk egy friss - kb. 1 cm átmérőjű hosszanti repedést. Hát ez volt a rianás.
Fantasztikus, hogy ezt is átélhettük!

Balatoni panoráma

A képhez kérem hozzáképzelni a fogcsikorgató hideget, az arcunkat pirosra csípő szelet, a lábunk alatt csikorgó havat, a friss levegőt és a végtelen szabadság érzését.

Balaton télen

Andrással az elmúlt hétvégét sikerült kettesben töltenünk. Egerszalók után úgy fellelkesültünk, hogy ismét útra keltünk: ezúttal a Balaton volt a cél.
Pénteken első állomásunk Balatonszemesen a Kistücsök étterem volt, ahol megebédeltünk. Egyik kedvtelésünk a csúcsgasztronómiai éttermek tesztelése, s a Kistücsökre már korábban szemet vetettünk. Most végre kipróbálhattuk. Csak annyit mondhatok, hogy a pisztráng tényleg szuper módon volt elkészítve...

Azután Siófokra autóztunk, a Hotel Azúrba.
Bepakoltunk a szobánkba, s már mentünk is le a partra megnézni a befagyott Balatont. Jól be kellett öltöznünk, mert eléggé hideg volt. Fantasztikus látvány! Mint valami vég nélküli hómező.

 

A kis séta után jól bevacsoráztunk a svédasztalos kínálatból, majd mentünk is a wellness részlegbe, ahol is hosszított nyitvatartással gyertyafényes fürdőzést rendezett a szálloda - koktélozással egybekötve.

Másnap elsétáltunk a Balaton jegén a szabadstrandra. Itt nagy nyüzsgés volt, mindenki korizott. Nekem is ki kellett próbálnom. No nem mondom, hogy a jégkirálynő címre pályázhatnék. Lehet, hogy inkább a fakutyánál kellett volna maradnom. Volt melegedő, forró tea és persze jég minden mennyiségben.

A szálloda rendezett délután egy tábortüzezést a parton. Persze hogy ezen is részt vettünk. Tea és forralt bor kortyolgatása mellett lehetett bámulni a tüzet, meg a balatoni téli naplementét.

Amikor dideregve visszamentünk a szállodába,  gyorsan bevágódtunk a szaunába felmelegedni. De jól esett a termálmedence meleg vize is.
Fürdés után pedig megjött az étvágyunk is: a svédasztalos vacsorából másfél órán át falatoztunk. Végre nyugodtan...
Egyszóval nagyon jó kombináció volt ez így együtt: kint hideg, hó, fagy; bent wellness és finom falatok.

Farsang a bölcsiben

Matyi a bölcsis farsangra tűzoltónak (ahogy ő mondja: "tízoltónak") öltözött:

Mondjuk nem meglepő a választás, mert a Tűzoltó Sam mesefilm a kedvence.
Bár amikor a farsang előtt azt kérdeztem tőle, hogy "Matyikám, minek szeretnél öltözni?"
Erre csak annyit válaszolt:
-"Hát jelmeznek!"

Behavazódtunk

Végre megérkezett a beígért havazás. Most először tudtunk kimenni szánkózni ezen a télen. Ki is használtuk, s a Normafánál csúszkáltunk egy kicsit.

Mivel eléggé hideg volt (-11 C), ezért jól esett a forró tea a termoszból:

Matyika inkább a bobbal csúszott,

Marci viszont bátran szánkózott (még így törött kézzel is):

Matyikánk szokásai

1. Matyikánk mostanában csak a koalamacis bundájában hajlandó a lakásban közlekedni.

S nem csak közlekedni, hanem játszani, enni, úgy általában mindent...

2. Sajnos a fésülködés mint szokás, még hagy kívánnivalókat maga után. Matyikánk haja rendkívüli módon filcesedik. Elég hozzá egy alvás, s utána úgy néz ki (főleg hátul), mint valami kis madárijesztő.
Ezért hát le kellett vágjam a loboncát. Előtte így nézett ki:

3. Kakilás: Matyikánk szerencsére már nyár óta szobatiszta. Van viszont egy "remek" szokása: bárhová megyünk, ott neki tuti el kell mennie a WC-re nagydologra. Lehetünk kávézóban, orvosi rendelőben, vendégségben, múzeumban, bárhol - előbb-utóbb felhangzik a "hú de kell kakilni" mondat. Úgyhogy mostanában ha elmegyünk valahová, legelőször is feltérképezzük, hogy merre van a mellékhelyiség. Biztos ami biztos.