Apák napjára

Az oviban apák napját is tartanak a figyelmes óvónénik. Ez az évzáró ünnepséggel van összekötve. Idén sajnos lemaradtunk az évzáróról (éppen Szilvásváradon voltunk), de Marcikánk külön felköszöntötte az oviban Andrást. Elmondta neki a kis versikét (a vastagon szedett részt):

Az én apukám... (Bágyi Bettina) Reggel mikor felébredek, Játékosan reám nevet. Két kezével csak nekem int, Gyere Marcim bújj ide is. S Apát látván az ágyban Én szedem is apró lábam. Tudom nála jó helyem lesz, Erős karja menedék lesz. Míg Anya a reggelit csinálja, Apa velem játszik az ágyban! Mosolyomtól arca ragyog, Én ilyenkor boldog vagyok! S ha munkába mész! Én is megyek! Nadrágodat nem eresztem! S könnyes szemmel arra kérlek, Apa maradj, ne menj még el! Lehajolva engem ölelsz, Megígéred, nagyon sietsz. Az arcomat simogatod, Könnyeimet felszárítod. Apa int, mert mennie kell, Most csak Anya az ki ölel! De szívében vele vagyok, Gondolatban kezét fogom! S mikor leszáll az est, Kispárnámra Te teszel le. Betakargatsz, hogy ne fázzam S ne lógjon ki csöpp lábam. Későre jár, álmos vagyok Mesédet már alig hallom. Érzem azt, hogy engem nézel Álmomba is Te kísérsz el. Köszönöm, hogy vigyázol rám, S hogy Te vagy az Én Apukám! Velem leszel, míg csak élek, Te vagy az Én példaképem. (szeretlek apa)

és átadta neki az ajándékát: egy portrét apuciról:

(a szakáll és a bajusz valahogy lemaradt:)