Tao Jüan-ming - eredeti nevén Tao Csien -
(365-427)
Árnyékos erdő bólogat itt szembe, házikóm előtt,
nyár végivel ez ád nekem híves, nyugalmas pihenőt.
A déli szél csatlós gyanánt rohan a múló nyár után,
belém-belém csimpaszkodik, buggyosra fújja a ruhám.
Itt nem kötöz béklyó-bilincs, aztán időm is volna sok,
ha fölkelek, lantot verek, könyvekbe bújok, olvasok.
Kertemben a salátafőn hajnalnak csillog harmata,
van gabonám is, tavalyi, padlásomon egy garmada.
Józanság és mérték vezet, sose vétkeznék ellene,
mi az "elég"-en túl vagyon, nekem ingyért se kellene.
Megőrlöm a kölesem, hordókba fejtem borom,
mikor virágját hányja föl, töltök magamnak olykoron.
Mellettem apró gyermekek vígan gagyogva játszanak,
meginduló csöpp nyelvükön bolondosan-édes szavak.
Így lettem újra boldog itt, elégedett és fiatal,
régen feledtem, mi a rang, kitüntetés és hivatal.
Egy messze felhőt nézek én, hogy szívem kedvvel töltse meg:
földig borulva tisztelem a régi-régi bölcseket.
(Kosztolányi Dezső fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése