Ma elég vacak esős idő volt, mi mégis el kellett intézzünk valamit. Amikor kissé elázva hazaérkeztünk, akkor kitereltem a fiúkat az erkélyre, s készítettem nekik egy finom forró csokit.
András lepett meg bennünket a múltkor egy szett csokikanállal, amihez most forraltam tejet.
A forró tejet kavargatva pedig szépen elolvadt a kanál, s lehetett kortyolni a csokiitalt:)
Mottó: "Eb, aki a kanalát meg nem eszi!"
2011. február 11., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése