Egy kis szánkózás

A hétvégén Dorogon voltunk Makiékkal együtt. Jó hideg volt, no meg hó is, így aztán kimentünk az utca végére egy kicsit szánkózni. A fiúk nagyon élvezték. Marci is és Matyi is le mert csúszni egyedül!

Robotkészítés

Marci mostanában - a Cubix dvd nyomán - sokszor robotosdit játszik. Természetesen ő Cubix, Matyi pedig Dondonka:)
Ezért az esti kreatív óránkban is robotokat gyártottunk.
Készült egy, ami kezét-lábát tudja mozgatni:



meg egy olyan, aminek kihajtható kezei, antennája, illetve hajtóműve van:

Én terveztem (Marci ötletei alapján) és rajzoltam a robotokat, Marci színezte-festette.

Újra itt a hó!

Végre esett egy kis hó, mintegy emlékeztetőül, hogy még tél van:)
A meseerdőben is ennek megfelelően alakult az időjárás:
- a tó befagyott,
- hófelhő jelent meg az égen,
- minden havas lett: a fák, a házikók teteje,
- hóembert is építettünk,
- még egy fenyővel is bővült a táj.

Januári hírek

Január az év hétfője.
A város kihalt, a boltok polcai üresek, nem történik semmi - legfeljebb bosszantó dolgok (pl. egyösszegű éves díjak befizetései, sikertelen hivatali ügyintézés, betegségek, stb.).
Az időjárás vacak: a hó elolvadt, a nap már december közepe óta nem süt (egy hétvégére sütött ki, akkor meg betegek voltunk, és nem tudtunk kimenni); nincs sem tél, sem tavasz.


Matyikánk sajnos megint beteg lett. És megint fülgyulladása van. Orrszívás, antibiotikum, fülmelegítés:(
Amúgy már magának porszívózza az orrát, nagyon aranyos.
Kis házias. Ha kicsöpögtet valamit (kakaót, vizet, stb.), akkor rögtön viszi a szalvétát, és feltörli. Közben pedig a nandut (Kaláka) dudorássza: "nannu", és a ritmust csettintgeti a szájával hozzá.

De kerüljenek ide vidám képek is!
Marciék az oviban önarcképet rajzoltak. A faliújságra kirakták a műveket:

Marcié lett a legnevetősebb-szájú:

Marci egyik mesekönyvében "csillagos" zsemléket süt a pék. Marci már régóta szeretett volna ilyet enni. Hétvégére sütöttünk igazi mosolygós "csillagos" zsemléket:

Januári visszapillantó

2005:
A Csóványosra túráztunk Andrással:


2006:
nincs kép

2007:
Marcikánk 9 hónapos, és nagyon szeretett az asztalterítő alá elbújni:

No meg a tubik is érdekelték:



2008:
Marci nagyban segédkezett otthon: teát kevert,

és mosogatott:


2009:
Marci megágyazott magának és a tigrisnek a kiskádban:

A dínók már akkor is nagy kedvencek voltak:

2010:
Marci pont belefér a szekrénybe:

Matyi haján pedig az elektrosztatikussággal kísérletezünk:

Hírek a Meseerdőből

A Meseerdőben mostanság borult az ég, alig süt a nap. Viszont megérkeztek az első szállóvendégek: jött varjú, sas, vércse, vörösbegy, harkály. A madáretetőbe beköltözött egy bagoly, a fészekbe pedig egy cinke.
A szarvas is kapott etetőt, hogy szegény ne éhezzen.
Az internetről néztük a madárképeket, én rajzoltam, Marci festett. Néha nem találta elég színesnek a madarakat, ezért ő kiszínezte a valóságot:)

Az idő

Számomra mindig olyan megrendítő régi-régi fotókon kisgyerekportrékat nézegetni. Vajon hol vannak most ezek a gyerekek? Milyen felnőtt lett belőlük? Hogyan alakult az életük?
Milyen gyerekkoruk volt? Sokat kellett sírniuk?
Egy csöpp fehérlelkű emberpalánta elindul az élet rögös útján....




Jó régi fotókat nézni a családtagokról is:)
Meglátni bennük a gyereket....

Meseerdő - kezdetek

Minden akkor kezdődött, amikor Marci kapott karácsonyra egy "összeszerelhető" szarvast (laminált falapból van). Ezt több-kevesebb nehézség árán összeszerelte a család:)
No de a szarvasnak erdő is kell! Ezért elhatároztuk, hogy készítünk egy Meseerdőt.


A fiúk tevékenyen kivették a részüket a munkálatokból: András a kartonokat, ágacskákat szerezte be, én megterveztem, megrajzoltam, kivágtam, Marci befestette, ragasztotta az elemeket, Matyuka pedig közben mindent alaposan megvizsgált:)
Több estén keresztül dolgoztunk (sőt, elárulom, hogy azóta is dolgozunk). Marci már alig várja az aznapi munkálatokat. Mindig előre eltervezzük, hogy másnap mit fogunk készíteni.


Íme az eredmény:
Készült hegy hófödte hegycsúccsal, erdő madáretetővel és fészekkel, erdei tó, útmutató tábla. Ezen az olvasható, hogy az egyik irányban a falu, a másikban a Havasi Gyopár Fogadó található.

Ez utóbbinak is van egy külön története: szoktunk játszani egy képzeletbeli játékot, miszerint amikor bejövünk kintről, a zord időjárásból, akkor a Havasi Gyopár Fogadóba térünk be. Itt finom ételek várnak bennünket az étteremben (az én főztöm), majd a fogadó szobájában frissen vetett ágyban melegedhetünk meg (délutáni alvás). A kandallóban ég a tűz (gyertya világít), és az ablakon át nézzünk, ahogy kint a nagy hóban / dühöngő szélben / szakadó esőben, stb. kutyagolnak a vándorok, hajladoznak a fák, síelnek az emberek. Mi pedig bent vagyunk a jó melegben.

A madáretetőt rögtön fel is töltöttük mazsolával, hogy az éhes kis madárkák ennivalót találjanak.
Hogy-hogy nem, a mazsola el is fogyott az utolsó szemig:)


Az erdőben mindig olyan évszak és időjárás van, mint aktuálisan nálunk. Pl. mostanában sokat esett az eső, ezért került fel az esőfelhő.
Persze ezzel közel sincs vége a munkálatoknak, az erdőt be is kell népesíteni. Első lépésként a nálunk telelő madarakat fogjuk becsalogatni az erdőnkbe.

Íme néhány részlet: