András már az elején azzal kedveskedett, hogy a kedvenc csokiját hozta nassolni, és rám is gondolt. (Nagyon figyelmes!)
Nem riasztott vissza minket az sem, hogy aznap hűvös, szemerkélő esős nap volt. Bejártuk a főbb nevezetességeket, majd estére átfázva, átázva betértünk a Szalma csárdába, ahol éppen Márton-napi libator keretében finom libamájas pirítóst ettünk meleg teával. A kemencébe be volt fűtve, nagyon jólesett elgémberedett tagjainknak.
Jó kis nap volt.
Meg is beszéltük, hogy ha majd egyszer kisfiunk születik, akkor ennek a napnak az emlékére Mártonnak fogjuk elnevezni.
Nos, hát azóta már van egy Marcink, akit Matyival együtt a nagyszülőknél hagytunk, hogy kettesben meg tudjuk ismételni azt a napot. Most gyönyörű napsütéses idő volt, jót sétáltunk. András ismét meglepett a kedvenc csokijával:)
Vacsorázni hova máshová is mehettünk volna, mint a Szalma csárdába?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése