Egyik nap kölcsönöztünk egy vízibiciklit. András a piros tűzoltóautót nézte ki. Már messziről láttuk, ahogy teker felénk a kölcsönzőből. A fiúk alig bírták kivárni, hogy ideérjen :)
Mindenki beszállt. Rögtön megkezdődött a közelharc a kormányért. Szerencsére András győzött :)
Marci megelégedett a messzelátó-irányító szerepével is:
Betekertünk jó messzire, egészen a bójákig. Meleg volt, a víz hűsen hívogatott, így András felvetette, hogy ússzak egyet. Be is ugrottam - ilyenkor mindig megborzongok kicsit, mert sosem tudhatom, vajon hány méter mély alattam a víz, s a hogy a mélyben milyen halak úszkálnak alattam. Szóval nagyban borzongtam, amikor is beütöttem a lábam a homokba....derékig ért a víz :)
2010. július 18., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése