A legöregebb maciról mesélek most. Ő Tomi maci (Bartos Erika mese alapján). Ezt a nevet Marci adta neki, hogy eredetileg hogy hívták, azt sajnos nem tudjuk. Tomi maci ugyanis már nagyon öreg. Még a nagymamám testvére adta nekünk, az ő gyerekkori mackója volt. Szalmával van tömve, az orra hiányzik (Marci jóvoltából), a lábai már majdnem leszakadnak.
Innen jön a története:
Mackó Tomi fiatalkorában egy barlangban éldegélt. Tavasszal-nyáron jókat csemegézett az erdei bogyókból, télre pedig bevackolta magát puha falevelekből vetett ágyába a barlangba, és jót aludt.
Egyszer éppen a málnásba indult, amikor beleszimatolt a levegőbe, és érezte, hogy vadászok járják az erdőt. Gyorsan menekülni kezdett, de akkor már golyók süvítettek a füle mellett. Egy golyó még súrolta is az orrát. Szegénynek nagyon fájt. Belegázolt egy patakba, hogy a kutyák elveszítsék a nyomát. A kövek össze-vissza horzsolták a lábát. Az egyik kövön megcsúszott, beleesett a patakba, és a nagy kő ráfordult a lábára. Alig tudta kihúzni alóla. Nagy nehezen elvonszolta magát a barlangjába. Ott aztán mozdulni sem tudott. Szerencsére arra járt egy fiatal medve (ő ifjabb Tomi maci), és hozott segítséget. Szerzett egy gyógynadrágot, ami megtartja félig leszakadt lábát, és megetette a legyengült medvét.
Tomi maci öregségére beköltözött a városba (a hideg barlang nem való már neki), és pont hozzánk vezette a sors. Milyen jó:)
Marci a mese után mindig gyengéden dédelgeti öreg medvéjét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése