Vannak vidékek

Kaláka Kányádi CD-t hallgatunk mostanában esténként a gyerekekkel fürdés után. Marcinak a Cartagena c. vers a kedvence, nekem pedig az Örmény sírkertek. Olyan gyönyörű a vers, és olyan gyönyörű a megzenésítés. Nagyon jól visszaadja azt a hangulatot, amit az ember érez ha Kolozsváron a Házsongárdi temetőben bóklászik, vagy a bözödi víztározó partján sétál, aminek a mélyén Bözödújfalu nyugszik*, vagy éppen Vargyason egy temetési menetet kísér szemmel.

"vannak vidékek hova már utat
csak romos templom s régi név mutat
örmény-kert zsidó-sor magyar-telek
örmények zsidók lakták székelyek
s akad még itt-ott ki a néhai
honosokról tud ezt-azt mondani

vannak vidékek ahol csak a hant
tudhatja már hogy ki nyugszik alant
régen kikorhadt fejtől a kereszt
a zsidók hamvát meg ne itt keresd
s ki érti már a megmohosodott
márványon az örmény föliratot

vannak vidékek hol a sírlapok
négy sarkában finoman faragott
négylevelű lóhere mélyed és
századok óta nincs egy repedés
esőcsöppöt és harmatcsöppöket
gyűjtögetnek az örmény sírkövek

vannak vidékek hol a madarak
a temetőben oltják szomjukat
ha szárazság van vagy éppen aszály
a gaz-felverte mohos sírra száll
iszik s hálából mikor égre kel
a holtakért a madár énekel"

(Kányádi Sándor: Örmény sírkövek)










(a képeket 2004-ben készítettem erdélyi túrám során)