Vannak vidékek

Kaláka Kányádi CD-t hallgatunk mostanában esténként a gyerekekkel fürdés után. Marcinak a Cartagena c. vers a kedvence, nekem pedig az Örmény sírkertek. Olyan gyönyörű a vers, és olyan gyönyörű a megzenésítés. Nagyon jól visszaadja azt a hangulatot, amit az ember érez ha Kolozsváron a Házsongárdi temetőben bóklászik, vagy a bözödi víztározó partján sétál, aminek a mélyén Bözödújfalu nyugszik*, vagy éppen Vargyason egy temetési menetet kísér szemmel.

"vannak vidékek hova már utat
csak romos templom s régi név mutat
örmény-kert zsidó-sor magyar-telek
örmények zsidók lakták székelyek
s akad még itt-ott ki a néhai
honosokról tud ezt-azt mondani

vannak vidékek ahol csak a hant
tudhatja már hogy ki nyugszik alant
régen kikorhadt fejtől a kereszt
a zsidók hamvát meg ne itt keresd
s ki érti már a megmohosodott
márványon az örmény föliratot

vannak vidékek hol a sírlapok
négy sarkában finoman faragott
négylevelű lóhere mélyed és
századok óta nincs egy repedés
esőcsöppöt és harmatcsöppöket
gyűjtögetnek az örmény sírkövek

vannak vidékek hol a madarak
a temetőben oltják szomjukat
ha szárazság van vagy éppen aszály
a gaz-felverte mohos sírra száll
iszik s hálából mikor égre kel
a holtakért a madár énekel"

(Kányádi Sándor: Örmény sírkövek)










(a képeket 2004-ben készítettem erdélyi túrám során)

Matyi

Matyikánk, a nagy mókamester már nem is megy, hanem egyenesen szalad a lakásban ide-oda. Erre a tudományára most nagyon büszke, és roppantul boldoggá teszi. Ezen kívül mindenhová felmászik, az asztalról pedig lerántja a dolgokat. Ha nem adunk neki abból enni, amiből kér, akkor kiszolgálja magát - tányérral együtt lehúzza (pl. a pörköltes galuskát a székre borítja).
Egyébként nagyon kíváncsi: mindent meg kell kóstolnia. Ha elsőre nem is ízlik neki (mint pl. a savanyú uborka), azért többször beleharap, hogy hátha egyszer mégis:)

Katicabogárka

...hogy hányszor énekeltem én már ezt a kis altatót:

Egyszer egy hétpettyes katicabogárka
elindult megnézni mi van a világban.
Hívta a gyöngyvirág, hívta a vadrózsa.
Ide is, oda is bekukkant egy szóra.
Nagybajuszú cincérekkel sétálgatni mentek.
Tópartján a szúnyogok kalapot emeltek.
Estére elfáradt katicabogárka.
Tarkaszárnyú pillangó hazatalicskázta.

:)

Mackómese

Családi fészkünket jónéhány állattal osztjuk meg. Most pár mackót mutatnék be közülük.
Rögtön az elsőnek egy története is van. No, ezt nem én találtam ki, hanem egy kis cédulán volt mellékelve hozzá. Ő a Félős mackó. Egy kisfiú megvásárolta a boltban, majd hazafelé úton a vonaton felejtette. Az állomásmester találta meg, és bevitte a talált tárgyak osztályára. Ott felkerült egy polcra az elvesztett esernyők és táskák közé.
Ott reszketett a sötétben arra várva, hogy valaki érte jöjjön, hazavigye.
És itt jövök a képbe én. Persze, hazahoztam.
Marcit nagyon megfogta ez a történet. Sokszor el kellett mesélnem, és nem győzte eleget tutujgatni a Félős mackót:)
Félős mackó tappancsaival el tudja takarni a szemét, ha nagyon fél (kis mágnesek vannak benne).
Mindenesetre nálunk jó helyen van: népes mackócsaládba került. Néhány közeli barátját is lefényképeztem.

Tavaszi tulipánok

Marci mondás

Marcival sétálunk, amikor megszólal:
-"Anyuci, le szeretném venni a sapkámat, hogy a hajam ismerkedjen a széllel."

Marci kérdez:
-"Anyuci, mi az a Vidor?"
-"A hét törpe közül az egyik, és a neve azt jelenti: vidám."
-"És mi az a vadorr?"
-"..."

Marci, Matyi és én a gyerekszobában vagyunk az ágyon. András bejön, mire Marci magyarázni kezd:
-"Nézd, apuci, kitömött állatok vagyunk. Én vagyok a tigris, Matyi a leopárd."
-"És anyuci micsoda?"
Erre anyuci megszólal:
-"Anyakonda".

Édes álom

Nagyon aranyos, ahogy a fiúk el tudnak aludni, teljesen furcsa helyzetekben.
Marci például képeskönyv nézegetés közben:



Matyi pedig apuci hóna alatt hintázás közben:

Idus és a huszárok

Március 15-i ünnepnapra mindenféle klassz programokat terveztünk a gyerekekkel - még Makiék is átjöttek hozzánk, hogy együtt menjünk a történelmi gyerek-játszóházba, ahol igazi huszárokkal lehetett találkozni - ha az időjárás nem szólt volna közbe...
Olyan viharos szél fúj, időnként havat kergetve, hogy inkább bentről szemléltük, és egy jót ettünk, játszottunk.
Aztán délutánra kicsit kisütött a nap, és gyorsan felkerekedtünk, hogy legalább szobor formában megmutathassuk a huszárokat Marcinak március idusán.
Segítségünkre volt az új bringa-utánfutó, amiben jól "lefóliáztuk" a fiúkat a szél ellen.
Marcinak tetszettek is a huszárok, nem is akarta otthagyni őket.

ui.: hogy honnan is ered március idusa? Ugyanis András korábban sosem halotta ezt a kifejezést, itt nálunk meg állandóan így nevezik március 15.-ét.

Barlangásztunk

A mai napon Marci és Matyi megtették életük első barlangtúráját a Szemlő-hegyi-barlangban.
A barlang kiépített, így babakocsival is tudtunk közlekedni, de a gyerekeknek így is kellőképpen izgalmas volt:)

Tavasz a szobában

Valami csodálatos virágillat terjeng a nappaliban, ugyanis a nárciszaim teljes erőbedobással virágzanak.
Legalább bent a szobában tavasz van:)

Matyi mondás

Matyikánk jelentőset fejlődött a legutóbbi bejegyzés óta:
már nevén szólítja a családtagjait. Nekem nagyon szépen mondja, hogy "Betti", Marcinak "Máti", Andrásnak "apa".
Jön-megy a lakásban, és szólongat minket:)
Délelőttönként hiányzik neki Marci, mert odamegy a babakocsihoz, fel akar mászni, és közben mondja "Máti, pá-pá".
A múltkor felállt, és fennhagon szólt, hogy észrevegyük: "a baba!"

Havasi nárcisz

Míg bent a szobában javában tavasz van, addig kint a kertben ismét tél kerekedett nagy hóeséssel.
Gondoltam megmutatom nárciszomnak a telet:

Nőnapra

A fiúktól kaptam három cserép nárciszt, Andrástól egy marék trüffelt, Marci pedig az oviban rajzolt nekem.
Milyen kedvesek!

Dorogi hétvégék

Az elmúlt három hétvégén egy-egy napot Dorogon töltöttünk: ebből kétszer voltunk uszodában Marcival, kétszer ünnepeltük Matyi névnapját tortával, egyszer jöttek Makiék is, és legutóbb a zord idő ellenére kipróbáltuk az új biciklis-utánfutót.
Józsi tatának úgy tetszett a furikázás, hogy le sem akart szállni a bringáról. Természetesen a fiúk meg az utánfutóból nem akartak kiszállni.