A polgári szertartás egy héttel korábban, Budapesten volt. A két tanú Món és Zsuzsa voltak, akik ugye egy évvel korábban az összeismerkedésnek is tanúi voltak.
Márai Sándor: Arról, hogy a dolgokat meg kell várni
Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék,
helyzetek –, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni
feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek,
eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz
tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok.
Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok
kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon
sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel,
figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése