Egy cikk a Csupa Csoda Óvodáról

T. Zs.:
Csupa Csoda Óvoda

Amikor óvodát választottunk kislányaink számára, az elsődleges szempont az volt, hogy biztonságban érezzük gyerekünket, biztosak legyünk benne, hogy mind lelkileg, mind testileg megfelelően foglalkoznak vele.

A második szülői értekezleten az óvó nénik arról kezdtek el beszélni, hogy mi jellemzi az adott óvodai korosztályt, hogyan tudnak a szülőkkel párhuzamosan dolgozni, így alkotva egy kis csapatot, melynek középpontjában a gyermek áll.

A nevelési program mottóját hallva, "Kudarc nélkül az iskolában", az egyik apuka legyintett, ugyan hol van az még? Nem is olyan messze, válaszolták az óvó nénik. Olyan ez, mint a házépítés. Ahhoz, hogy egy ház masszív, időtálló legyen megfelelő alapokra kell helyezni. Ezeket teszik le az óvodában, melyek rétegesen épülnek fel egymásra. Kukkantsunk bele egy kicsit, mit is jelent ez gyakorlati szinten, szülői szemmel.

A kisgyermek életében a legfontosabb, hogy biztonságban, szeretetben, nyugalomban legyen, hogy saját, életkorának megfelelő ritmusban éljen és fejlődjön. Ez az alapelv, melyre épül a Csupa Csoda Óvoda által használt prevenciós nevelési program.

Jó, jó, rendben van, de hiszen ezt akarja valamennyi óvoda, akár ilyen a programja, akár nem. Mitől más hát ez a program? Attól, hogy ez tudatosan felvállalja az iskolai tanulási képességeket meghatározó pszichikus funkciók fejlesztését, a potenciális tanulási zavarok megelőzésével és korai kiszűrésével. Vagyis 3-7 éves kor között olyan alapokat raknak le az óvoda pedagógusok, hogy az iskolapedagógusoknak építeni és ne korrigálni kelljen. Ezzel a tematikával elősegítjük, hogy a kisdiákok sikert sikerre halmozva tanulják meg az alapvető kultúrtechnikákat (olvasás, írás, számolás), vagyis örömöt szerezzen nekik a tanulás, és ezzel kudarc nélkül éljék meg az iskolakezdés nehézségeit.

Ez nagyon jól hangzik, igaz? Ez minden szülő vágya! Nosza, vágjunk hát bele!

Figyeljünk meg egy 3?4 éves gyereket. Olyan mint egy sajtkukac, mindig mozog. Ebben a korban ez természetes, és egyben rendkívül hasznos is, mert így fedezi fel a körülötte lévő világot, így szerez tapasztalatokat, ismereteket. A legkönnyebben akkor tudjuk ezen fejlődési adottságot kihasználni, ha együtt mozgunk velük, ha biztosítjuk a napi mozgáshoz szükséges lehetőségeket. Itt minden csoportszobában bent vannak a mozgásra hívogató játékszerek, és az óvoda hatalmas udvara is számtalan lehetőséget kínál.

Nézzünk be egy kiscsoportos, kötetlen foglalkozásra. A földön három különböző színű, alakú (egyenes, hullámos, cikk-cakkos) egymást többször keresztező vonalat látunk. Az óvó néni megkéri a gyerekeket, hogy egyenként sétáljanak végig a vonalakon, külön kijelölve a színeket. Nagyon jó, szinte mindenki végig ment a megadott vonalon, igaz hogy volt, aki a kereszteződéseknél eltévesztette, de tudta korrigálni! Először segítséggel (gyerekek és óvó néni), majd önállóan! Ha pár hét múlva visszajövünk, ugyanezt a gyakorlatot már egymásba kapaszkodva, kígyót alkotva végzik a gyerekek, melynek általában hatalmas nevetés a vége, mert a kígyók összegabalyodnak.

Észrevették milyen csalafinták voltak az óvó nénik. Nem? De hiszen, amikor a gyerekek kígyósat játszottak nem csak a saját mozgásukra, hanem a többiekre is figyelniük kellett. Megosztották a figyelmüket, sőt a játék alkalmazkodásra késztette a gyerekeket. A mozgásos feladatok együttes kivitelezése csak egymásra figyelve, egymáshoz igazodva válik lehetővé.

A meghatározott testrészekre koncentráló feladatok során tanulja meg a gyermek a szándékos mozgások akarati irányítását, mely a figyelemkoncentrációt és az akarati erőfeszítéseket erősíti. Ez az egyik alap, melynek nagyon masszívnak kell lennie.

Most pedig sétáljunk át egy középső csoportba, a 4-5 évesek közé, illetve először hallgassunk egy kicsit. "Hé, Te, Hadd e?ha?", de hiszen ezek egy széki ének dallamai. Mintha egy igazi táncházba csöppentünk volna. "bal lábaddal indítva kettőt lépj előre, egy , kettő, majd jobbra fordulva kerüld meg a társadat". Kedvet kapok hamar, hogy én is beálljak. Lobognak a kiskendők, pörögnek a szoknyák. Itt nekem is koncentrálnom kell, hogy el ne tévesszem az irányokat, hogy megfelelően koordináljam a kezemet és a lábamat. Egyszerre kell figyelnem a ritmusra, az irányokra és többiekre is. Hú, és hol a levegő?

Ajaj, itt megint meg kell állni egy szóra. Mert mi történt? A gyerekek egy bonyolult ám, koordinált mozgást végeztek (napról-napra magasabb színvonalon). Hosszú perceken keresztül figyelniük kellett, hogy szemük-kezük megfelelően mozogjon a látott és hallott információk alapján. Pont úgy, mint amikor első osztályban tanítják a számok, betűk leírását: a táblára felírt minta/betű lemásolása, a szóbeli segítség megértése ("a 2. Vonal felett csinálj hurkot!") és bizony hosszú ideig koncentrálniuk kell, össze kell kapcsolniuk a látott-hallott információt a kiskezük mozgásával.

A gyerekek észre sem veszik, hogy mi minden történik velük, ők csak élvezik a zene ritmusát, és sikert jelent nekik, hogy megtanulnak egy-egy tánc figurát.

Jó, jó, de akkor mi a feladata a nagycsoportnak, kérdezhetik. Az óvodás gyermek értelmi fejlődésében a képszerű észleléses megismerési funkciók dominálnak. Korai szakaszban ez a megjelenés hiányos, mert a gyermeket elsősorban érzelmei és nem a valóság vezérli. Mennél idősebb tehát a gyerek annál hatékonyabban építhetik be a pedagógusok a gondolkodás szintjére a tanult viselkedési és értelmi, érzelmi, alkalmazkodási funkciókat. Az ösztönből irányított, tudatos gondolkodás lesz. Nyissunk be, ez itt a nagycsoport. A gyerekek izgatottan, ám nagyon elmélyülve keresik, hogy a sok-sok bohóc figura közül melyik nem illik a sorba, vagyis melyik más mint a többi? A kérdés nem egyszerű, mert jól meg kell figyelni és összehasonlítani pl. a bohóc nagyságát, a ruhája ezer színeit, a haját, a kalapján lévő virágot, és még az sem mindegy, hogy merre néz a cipője orra!

Gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy egy kis csapat figyel minden egyes gyerekre. A csapat tagjai a két óvodapedagógus, logopédus és fejlesztőpedagógus, valamint a szülők is, akiket rendszeresen bevonnak a munkába.

Álljunk meg megint egy szóra! Lassan olyanok vagyunk, mint egy nagyvállalat. Nos, hívhatjuk magunkat így is, hiszen mit vállaltunk fel? Olyan csekélységet, hogy gyermekeinkből egészséges, okos, érzelmileg és értelmileg kiegyensúlyozott felnőttet nevelünk. Ehhez pedig csapat munkára van szükségünk. A mi óvodánkban ezt segítik elő a társpedagógusok, akik szükség esetén játékos formában fejlesztik a gyerekek részképességeit, a csoporttól külön játszanak, foglalkoznak velük, ha kell csak pár hónapig, ha kell évekig.

Mi szülők ösztönösen megérezzük a változást, látjuk, hogy mennél idősebb egy gyerek annál, tovább képes ülve maradni és egyhelyben játszani. A mi ovinkban is (és az ország valamennyi óvodájában) tudatosan folyik olyan nevelőmunka, amivel elősegítik gyermekeink folyamatos fejlődését, úgy hogy közben elvarázsolják őket a rendszeres koncertekkel, bábelőadásokkal, állatkerti sétákkal. A hagyományos szeptemberi Családi hétvége a Dunaparton is rólunk és nekünk szól, hisz a jóízű bográcsozás, szalonnasütés mellett, az izgalmas akadályverseny tüzében mintát kaphatunk a fejlesztő játékok gazdag tárházából, amit mi szülők is bármikor együttjátszhatunk gyerekeinkkel. Úgy hogy ha délután öt órakor, pironkodva beesek az ajtón, mosolyogva fogad az óvó néni és kér egy kis időt, hogy hadd fejezze be az előbb elkezdett társasjátékot a lányaimmal.

Ezért Csupa Csoda itt minden.



Forrás: Porkolábné Dr. Balogh Katalin Komplex Prevenciós Óvodai Program 1997.