Házassági évfordulónk 7/8

Olyan jó dolog, hogy illatok, ízek, zenék mennyire élénken fel tudnak idézni emlékeket. Nekünk is van néhány közös zenénk. A házassági évfordulóinkon meg szoktuk hallgatni azokat a zenéket, amelyek az esküvőnkön szóltak. Íme itt van az egyik:

http://www.youtube.com/watch?v=Z5T9ztU_x5c

Eszünkbe jut róla az első ősz...


Vigyázz Rám!
Elaludni készül a nyár,
Ködök lusta fellege száll,
Hűvösebb az éjszaka már.
Vigyázz rám!

Ugye, holnap útra kelünk,
Zsebre vágjuk majd a kezünk,
Kicsit túl vidámak leszünk?
Vigyázz rám!

Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem, de mégse felel,
S hogy mi legyen, majd dönteni kell,
Vigyázz rám!

Szemed most is annyira szép,
Szerelemmel nézel-e még?
Nevetésed éppen elég,
Vigyázz rám!

Összekötve ott van a zsák,
Benne mind a nyári ruhák,
Nem emlékszik senki se ránk,
Vigyázz rám!

Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem, de mégse felel.
Aztán majd, ha dönteni kell,
Vigyázz rám!
 (Dés László)

Egerszalókon kettesben 2.

A tavalyi szép élmények emlékére visszatértünk Egerszalókra Andrással kettesben.

Klassz volt, hogy a szobánk egyenesen a sódombokra nézett. Amíg tavaly kifejezetten hideg, fagyos idő volt, addig most kellemesen meleg késő őszi napokat töltöttünk Szalókon. Olyan melegen sütött a nap, hogy az erkélyen lehetett napozni.
Reggelente sűrű ködbe burkolózott a völgy. Ilyenkor kifejezetten hívogató volt a jó meleg fürdő, úgyhogy magunkat meghazudtolva képesek voltunk korán kelni ezért az élményért.

Még azt is láttuk, hogy reggelente egy fehér csizmás bácsi tisztogatja a sódombokat.

Tehát reggel időben keltünk, jót fürödtünk, utána pedig jöhetett a kényelmesen elfogyasztott svédasztalos reggeli. Délelőtt olvasgatás, fürdés, szauna. Idén kipróbáltuk  a svéd és a thai masszázst is.
Délután pihenés, séta, szauna. De ezen kívül volt welcome drink (Cuba Libre koktél), délutáni rétes és kávé kóstoló, borkóstoló. A gazdag svédasztalos vacsora után pedig ismét fürdés: kint a sötétben, miközben a szellő fújta a medence felett gyülekező párát, s mi néztük a fekete fenyőerdő fölött világító Holdat és a csillagokat. A sódombok pedig kivilágítva gőzölögtek. Hát már csak ezért a látványért is érdemes volt visszamenni.

Jól éreztük magunkat:)

Féléves méreckedés

Matyi ovissá avatása

Végül eljött a nagy nap, hogy Matyit is ovissá avassák. Nehezen jutottunk el idáig: először is a negyedszerre módosított időpontban sikerült megrendezni az ünnepséget. Az első két időpontban lett volna az időjárás, míg a ma kimondottan hideg, barátságtalan napot fogtunk ki. Ezért is változott a helyszín: nem a szentendrei Duna parton, ahogyan szokásos, hanem az ovi udvarán; és az időpont is: nem szombat délelőtt, hanem péntek délután 3-tól - ezen egyébként én abszolút kiakadtam: egy újabb jele annak, hogy mennyire nem veszik figyelembe a dolgozó szülőket:(
András nem tudott eljönni, mert vidéken volt tréningen, nekem külön kellett kérnem a munkahelyemen, hogy elengedjenek, és Marcit is külön el kellett kérni az iskolából. Sima ügy:(
De ezeken kívül még az is probléma volt, hogy Matyi állandóan beteg mióta elkezdődött az ovi. Már kétszer volt fülgyulladása. Pedig azt hittem, hogy nem ismétlődik meg Marci esete, hiszen Matyi a bölcsiben alig volt beteg. De sajnos nem:(
Most szerencsére - félig betegen - részt tudott venni az avatón.

Először az ovi indulóját énekelte el a kis társaság (ahogy Matyi mondta: "elénekeltük az ovi indítóját"), majd pedig a fogadalmat mondták el.

Utána - kissé kaotikus módon - megkapták az ovis egyenpólójukat és a fogadalom szövegét:

Íme a boldog újdonsült Csupa-Csoda ovis:

Ezután következett az akadályverseny mindenféle ügyességi feladatokkal. Volt itt tojásszállítás:

tekézés:

labdakeresés bekötött szemmel:

alagútban kúszás:

célbalövés:

nyakkendő kötés:

csukott szemmel ízfelismerős kóstolás:

itt Matyi éppen várja a falatot:

megkapta:

Marci is becsatlakozott az akadályversenybe (főleg a lövészet tetszett neki):

 ugri-bugri:

A menetlevélen gyorsan gyűltek a mosolygó arcocskák:

Sikeresen teljesítettük a feladatokat, jöhet a csoki!

Alkotunk

Mióta dolgozunk, sajnos sokkal kevesebb idő jut kreatívkodásra, mint korábban. Nagyon nehéz esténként - miután fáradtan hazaérkezünk - rávenni magunkat az alkotásra. No meg az idő is kevés. De azért néha szakítunk rá.
Ilyenkor pl. közösen színezgetünk:

vagy éppen kavicsot festünk:

Kirándulás királyrétre

Ma csodaszép őszi idő ígérkezett, ezért hát a természetbe vettük az utunkat. Kisvonattal kiutaztunk Királyrétre, majd besétáltunk az erdőbe.

Itt egy csendes helyen letelepedtünk.

A fiúk remekül eljátszadoztak, bogarásztak.

Egyes összenőtt fák törzseinél érdekes teknők keletkeztek, amiben összegyűlt a víz, sár. Ezekben remekül lehetett "főzni". Marci nyitott is egy kifőzdét, ahol remek sár-ebédet lehetett kapni.

Ebédre visszasétáltunk a vonatállomáshoz, ahol beültünk egy hangulatos kerthelyiségbe. De miután fél órán keresztül felénk sem néztek a pincérek, továbbálltunk.
Végül egy svédasztalos vendéglőben ebédeltünk. Hazafelé ismét kisvonattal utaztunk. De már az úton elkezdett panaszkodni Matyi, hogy fáj a füle:(
Hát így végződött ez jó kis kiruccanás.