Ovis farsang

Marci az idei ovis farsangra törött kezű elefántnak öltözött:)

Közben megjöttek Ági néni képei is, íme a vidám farsangoló társaság:

Volt Kolompos előadás is:

No meg tánc,

és játékos vetélkedő:

Jó kis nap

Ma úgy kezdtük a napot, hogy elmentünk reggelizni a Briós Kávézóba. Ez egy klassz gyerekbarát hely, ahol amellett, hogy az étlapon rengetegféle finom reggeli szerepel, még arról is gondoskodnak, hogy nyugodtan tudjunk enni. Van ugyanis egy játszósarok, ami tökéletesen leköti a gyerekeket addig, amíg a szülők esznek.
Ez a kis reggeli igazából András szülinapi-névnapi ajándékához tartozott, csak most nyílt alkalmunk elmenni.
Persze nagyon tetszett nekünk is és a fiúknak is.

Miután jól bereggeliztünk, átruccantunk a Parlamenthez.

A fiúk (Andrást is beleértve) most voltak először bent az Országházban.

Marcit nagyon megragadta Szent István koronája, meg a koronaőrök.

Ahogy hazaértünk, Marci rögtön neki is állt megépíteni Duplo-ból a  Parlamentet:)

Ja, és az külön élmény volt, hogy tömegközlekedtünk: utaztunk trolival, villamossal, metroval.

A pókember és a nindzsa

Egy kis mosoly

...még gipsz előttről

Itthon

Mondások

Marci nézegeti a karácsonyra kapott könyvét:
-"Anyuci, ezt ugye ti vettétek, és nem az angyalka hozta?"
-"Miért gondolod?"
-"Mert van rajta vonalkód. Ilyet a boltban szoktak adni. Az angyalkáknak erre nincs szükségük."



Matyi mesél a bölcsis ebédről:
-"Ebéd után döffentettem egy nagyot!"

Csütörtök, 12

Még csak nem is péntek, 13.
A nap úgy kezdődött, hogy Marciék ovija a Diótörő c. előadásra ment a RAM-ba (ez már egy módosított időpont volt, eredetileg karácsony előtt mentek volna).
Az összes gyerek szépen odacaplatott a színházba, majd közölték velük, hogy az előadás technikai okok miatt elmarad....
Aztán úgy folytatódott a nap, hogy délután éppen mentem Matyikáért a bölcsibe, amikor rámtelefonáltak az oviból, hogy menjek gyorsan, mert Marci a fociedzésen elesett és eltörte a karját...
Még gondoltam  is, hogy vajon honnan tudják ilyen biztosan, hogy eltörött a karja, de amikor odaértem, rájöttem.
A bal alkarja teljesen homorú lett:

András rohant haza a munkából, majd mindannyian beviharzottunk az ügyeletes kórházba. Vizsgálat, röntgen, majd közölték, hogy mivel mindkét alkarcsont eltörött, ezért műteni kell: két fémrudat kell becsúsztatni a csontok mellé, hogy rögzítsék őket.

Tehát beköltözködtem a kórházba Marcival, ahol két éjszakát kellett eltöltenünk. Ica mamát riadóztattuk, hogy Matyikára vigyázzon, vigye bölcsibe. András nap közben dolgozott, amúgy meg jött be hozzánk, hozta az ellátmányt.
Marcit még aznap este megműtötték, s a karját gipsz-sínbe tették. A műtét jól sikerült, Marci szerencsére tapasztalt kezekbe került.

Kötözés:

A keze persze fájt, meg jegelni kellett, meg infúziót kapott....
de gyorsan javult.

Mindenki nagyon kedves volt: a nővérkéktől kezdve a gipszmesteren át az orvosokig.
Csak hát a körülmények!
Ilyenkor látja az ember, hogy a magyar egészségügy milyen borzasztó helyzetben van....
A gyerekek mellett természetesen éjjel-nappal bent maradhat egy szülő, aki gondozza. Sajnos ágyat azonban már nem tudnak neki biztosítani. Ez azt jelenti, hogy nappal egy hokedlin (támla nélküli szék) kell kuporogni,  éjszaka a földön kell aludni.
A szülő napi háromszori ellátásra is jogosult. Sajnos azonban ez annyiból áll, hogy reggelire és vacsorára három darab félszelet kenyeret kap (vaj nélkül) 1 szelet felvágottal. Az ebéd viszonylag normális adag menzakaja volt.
A szülő nem használhatja a gyerekosztályon lévő mosdót. Így ki kell mennie az ambulancián lévő (3 folyosóval odébb eső) WC-re, ami egyrészt nem zárható, másrészt olyan szaga van, mint a vonatokon lévő mellékhelyiségeknek. Mosakodási lehetőség nincs. Zárható ajtajú terem sincs, ahol át lehetne öltözni. Zárható szekrény nincs a cuccoknak (így a táskáink is a földön voltak). 1 db kis hűtő van az egész osztályon a bevitt élelmiszereknek.

Persze nem csak a körülmények, de a szervezés is hagy maga után kívánnivalót: a takarítószemélyzet kétszer csörtet végig a kórtermeken: reggel 6-kor takarítás, felmosással. Szó szerint felmostak a padlóról. Este 10-kor pedig kukaürítés. Hogy miért pont ilyenkor?

Naponta a legkülönbözőbb időpontokban van vizit. Ilyenkor a professzor/ügyeletes orvos végigvonul a sleppjével, s ez a legkevésbé szól a betegekről, mintsem inkább a ranglétra prezentálásáról.
 A nővérkék a nap folyamán állandóan emelt hangerővel hahotáznak, beszélgetnek, cseverésznek. Ha kell, ehhez még társaságot is hívnak más osztályokról. Sajnos az éjszaka közepén is így megy ez. S mivel a kórtermeknek nincs ajtajuk, minden behallatszik.
Így hát nem csodálható, hogy gyakorlatilag semmit sem aludtam a bentlétünk alatt.

Készülődünk az "alváshoz":

Jó éjszakát!

ui.: amikor hazajöttünk végre, egy napot átaludtam. Utána pedig lebetegedtem. Éjszaka ugyanis ablakot nyitottak egy üres kórteremben, s így közvetlenül a földön fekvő anyukákra ment a téli hideg levegő.

Sportolunk

Marci jár úszótanfolyamra. Már egészen jól tud víz alatt úszni (ahhoz képest ez nagy haladás, hogy korábban a vízbe sem dugta bele a fejét).
Hétvégenként néha elmegyünk a dorogi usziba, ahová visszük magunkkal Matyit és Barnikát is. Ilyenkor jót lubickolunk.

Marci ezen kívül gerinctornára is jár. Otthon pedig egy nagy labdán kell gyakorolnia. Nagyon tetszik neki.

Persze Matyi sem maradhat ki:

Matyika segédkezik a konyhában

...egy jó nagy csipesszel...:)

Matyi mondások

András azt magyarázza a fiúknak, hogy mit jelent "futni a lányok után".
Marci kérdezi:
-"És apuci, te is futottál a lányok után?"
-"Igen, de legfőképpen anyuci után futottam."
Erre Matyi:
-"Azért, hogy jól megpurcogjad*?"
(*megpurcogni = a szánkkal egészen közelről jól ráfújni egymás hasára)

Matyi kérdezi tőlem:
-"Ki az a Biró Marci?"
-"Na ki?" - kérdezek vissza.
-"Hát biztos a mi fiunk."

Matyikánk egyszerűen imádja a különböző cukorkákat.
 Éppen PEZ cukrot szopogat. Kérdem tőle:
-"Milyen ízű cukorkát eszel?"
-"Hát PEZ ízűt."

Hintázunk a játszótéren, s közben énekelek Matyinak:
-"Erdő, erdő, erdő,
marosszéki kerek erdő.
Mardár lakik abban,
Madár lakik tizenkettő.
Cukrot adnék annak a madárnak..."
Eddig jutottam el a dalszövegben, amikor Matyi lepattan a hintáról:
-"Leszállok, mert már szédülök a sok hintázástól."
Ez persze a kifogás volt, ugyanis rögtön odaszaladt a táskámhoz, és cukorka után kezdett benne kutatni.
Meg kell válogatnom, hogy mit énekelek neki...