Jó kis nap

Ma jó kis sűrű napunk volt....
A család Makinál gyülekezett. Mi a Makitól tanult úton mentünk - de út közben rájöttünk, hogy elfelejtettük a részleteket, így csupán kétszer tévedtünk el, mire megérkeztünk.
Délelőtt kimentünk az Orczy kertbe, ahol nagy katonásdi volt: különböző hagyományőrző egyesületek tartottak katonai bemutatókat. Volt itt honfoglaláskori, Mátyás-korabeli, török hódoltság kori, 1848-as, I. világháborús, Monarchia korabeli, stb. harc. A harcmező mellett pedig egy komplett katonai tábor volt felállítva, ahol fegyvertisztogatás, páncélkészítés, sütés-főzés, muzsikálás, gyakorlás folyt.
Marci egészen addig élvezte, amíg az I. világháborús katonák lövöldözni kezdtek. Na ettől úgy megijedt, hogy sírva fakadt. Már úgyis ebédidő lévén, visszamentünk Makihoz. Finom ebéd, majd vissza a parkba.
Jöttek a Mátyás-kori harcosok. Ez már tetszett Marcinak. Csattogtak a kardok. Meg sajnos a villámok is. Olyan nagy zivatar jött, hogy bőrig áztunk. Szaladtunk haza. A gyerekeket gyorsan kádba raktuk felmelegedni, mi pedig szárogattuk magunkat.
Mikor nagyjából elállt az eső, az egész család átcuccolt hozzánk. Itt jött a szülinapi köszöntésem. A saját készítésű tortát feltálaltam az asztalra, majd Barnika egy jól célzott lendítéssel beledobott egy játék Trabantot. Szerencsére "csak" a fél oldalát vitte el, így gyorsan megfoldozgattam.
Egyébként nem volt érte nagy kár, mert iszonyú édesre sikeredett (nem is értem, hogy bír valaki ilyen geil tortát szeretni - recept innen) - bár a gyerekeknek és apáéknak természetesen így is ízlett. Én mindenesetre többször nem készítem el.
Volt még tervbe véve egy közös tortilla vacsora, amihez Maki készítette el az alapokat, de mindenki rohant haza, így végül Andrással kettesben ettük meg.
Jöjjenek a képek! (A katonák között van kakukktojás is. Ki találja meg? ---- Na jó elárulom: András lovag csak a fotó kedvéért vette fel a potom 18 kg-os láncinget:)

Végül én...

...és egy kedvenc kép rólam - születésnapomra.

Kedvenc Matyikám

Több kedvenc képem is van Matyiról, íme egy:

Marci mondás

Marci próbálja az új kalózos gumicsizmáját.
Kérdezem tőle:
-"Marcikám, nem túl nagy még ez a csizma?"
-"Nem, anyuci, leér benne a földig a lábam!"

Kedvenc apukám

Egy kedvenc kép apáról:

Kedvenc Andrásom

... és íme egy kedvenc kép Andrásról:

Egy kedvenc képem

Íme egy kedvenc képem Marciról: a kavicsdobáló.
Nagyon jól visszaköszön a képről az az öröm, amivel átadja magát a kavicsdobálásnak:

Marci mondás

Marcival arról beszélgetünk, hogyan védekeznek az élőlények az ellenségeiktől:
-"Anyuci, a csalán hogyan védekezik?"
-"Úgy, hogy megcsípi azt, aki hozzáér."
-"És a kutya hogyan védekezik?"
-"Megharap."
-"És anya, a Föld hogy védekezik?"

Kis kirándulás Dorogon

A mai napot Dorogon töltöttük. Délután kimentünk a szőlőbe. Én bodza- és kakukkfűvadászatra indultam, András és Marci íjat készítettek, Matyi pedig jót aludt a babakocsiban a kiadós ebéd után.
Persze a virágszedés közben nem tétlenkedtem, csattogtattam a fotómasinát is, illetve teleszívtam magam bodza-, kakukkfű-, akác- és törökszegfű illattal.
Már visszaértem a kis kirándulásomból a szőlőbe, mikor jó nagy zivatar kerekedett. Gyorsan bebújtunk a kerti sátor alá, és ott ültünk az asztal körül, amíg elmúlt. Pikk-pakk kisütött a nap. Csak úgy csillogtak a vízcseppek a növényeken. Elindultunk hazafelé a dorogi házba, és épp időben meg is érkeztünk, ugyanis még egy hatalmas zivatar keletkezett. Ezt már az erkélyről néztük Marcival.

Kisütött a nap

Végre kisütött a nap. Ennek megfelelően mi rögtön ki is iramodtunk a szabadba. A fiúkat vízállóba öltöztettem (még minden csupa sár) - ezt Marci maximálisan ki is használta. Alig lehetett kiszedni a pocsolyákból. Szántotta a habokat a bringájával (no meg egyszer meg is mártózott benne kis balesetből kifolyólag - de ez nem szegte kedvét).

Matyi és a kert

Eszünk

Kényszerű bezártságunk alatt (eső + betegség) igyekeztem a fiúk kedvenceit főzni, hogy az étvágyukat fenntartsam. Nos, az egyik ilyen favorit a sajtos tészta:

Mosogatunk - kiegészítés

Egyszer már írtam a mosogatásról, most csak annyival egészíteném ki, hogy időközben két segítségem is lett. Ugyanis eddig csak Marci tüsténkedett szívesen a mosogató körül, de most már Matyi is rögtön rástartol, ha látja, hogy lehet egy kicsit locspocsolni. Így aztán a kisszéken ketten szoronganak, hogy felérjék a mosogatót. A múltkor Matyi csak féllábbal állt rajta, de ez sem zavarta.
Én már teljesen kiszorulok a konyhából.

Nézünk

Marci "távcsövön", én pedig a frissen gyártott ökörszem-süti-szememmel.

Kalózkodunk

Mostanában Marci kalózos korszakát éli. Már van kalózos gumicsizmája, pólója és újabban könyve is. Ő a kapitány. Én vagyok a kalózanyuka, Matyi a kiskalóz.
Ma ki akartam mosni a kalózos pólóját, de nem engedte. Gyorsan kikapta a szennyestartóból, és már fel is vette.
Erejét is fitogtatja. Megfeszíti vékony kis karját és így szól:
-"Anyuci, nézd milyen erős az izmulatom!"
:)

Végre

Négy napig egyfolytában zuhogott az eső. Sőt, mit zuhogott - ömlött, tajtékzott, zubogott a víz az utcán. Már alig vártuk, hogy vége legyen.
És lám, az ötödik napra elállt. Jó volt a csend.
És akkor este megjelent a locsolókocsi. Biztonság kedvéért kétszer is végigment a ronggyá ázott utcánkon - nehogy legyen ideje felszáradni.

Csak esik

Már 4 napja csak esik és esik, meg viharos szél fúj, mi meg ülünk itthon a fiúkkal (akik ráadásul már megint betegek).

Vendégségben Eránál

Szombaton Era rendezett egy bentlakós osztálytalálkozót a szép új házukban.
Eléggé sokan összegyűltünk az ítéletidő (szakadó eső, viharos szél) ellenére is. Nagyon jó volt, sokat beszélgettünk, ott folytattuk, ahol évekkel ezelőtt abbahagytuk...

Ismét a parkban

...ezúttal András és Bagoly Berci is jött velünk: