Tél a kertben

Két napja egyfolytában esik a hó. A kertben már teljesen Északi Sarki-hangulat van:)
Most tartunk 27 cm-es hótakaróvastagságnál.
Milyen kár, hogy Marcival nem jöhetünk ki egy jó kis hócsatára. Így csupán Andrással élveztük telet.

Mandulaműtét

Hát túlestünk rajta....
Csütörtökön délelőtt kivették Marci orrmanduláját. A műtét előtt még nagy játszadozások mentek a kórteremben, aztán már csak nyöszörgések...
Egy estét bent kellett tölteni - András maradt bent Marcival, másnap jöhettünk haza.
Két hét pihenés, puha ételek, szigorú elzárkózás a külvilágtól.

Majd csak megy valahogy.

Minden, ami tél

Gyerekek előtti időben sokat kirándultunk....de mostanában ritkábban jutunk ki a természetbe. Főleg télen elég körülményes. Ezért ha végre sikerül elindulnunk, akkor minden élményt megpróbálunk belesűríteni.
Így volt ez most vasárnap is, Dobogókőn.
Gyönyörű napsütéses idő volt, viszont elég hideg (-8 C). A fák vastagon havasak voltak, akár egy kristálypalotában, úgy éreztük magunkat.
A fiúk szánkóztak, aztán sétáltunk az erdőben. Ebédre a Platán Panzióba tértünk be - illetve csak a kinti asztaloknál volt már hely - és finom bográcsgulyást ettünk, s hogy tovább melegítsük magunkat - mert ekkor már igencsak fáztunk - forró hársfateát kortyolgattunk a termoszból.
Jó volt hazaérkezni is a meleg lakásba:)
Itthon finom palacsintát sütöttem a családnak desszertnek, majd mindenki bebújt a puha ágyikóba, és egy jót aludt délután. Vacsorára aztán jöhetett egy kis lángos, és végül forró fürdővel zártuk a napot.
Szép nap volt:)

Hócsalád

Hétfőn a nagy hóesésben megint kimentünk a parkba. Mivel jó tapadós volt a hó, kínálkozott, hogy építsünk hóembert. Nekiláttunk, és elkészítettük Fülöpkét. Nevét onnan kapta, hogy két szép hófület is tapasztottunk a fejére.
De hogy ne legyen egyedül, készítettünk neki anyukát és apukát is.
Marci még két kistestvért is szeretett volna adni neki, de ezen a ponton elfagyott a kezem (nem vittem magammal hóemberépítő kesztyűt), így hát egyke maradt.
Mikor kész lett a család, Marci felkiáltott:
-"Fülöpke, ma van a születésnapod!" - és megajándékozta egy szép hótortával.
:)

Hegyezünk

Marci esti - elalvás előtti - egyik kedvenc játéka a hegyezés.
Ez abból áll, hogy András felnyitja a franciaágy tetejét és így egy jó kis meredek "hegy" keletkezik.
Marci pedig kis hegymászóként expedícióra indul, és felmászik a "jeges lejtőn" (=fehér lepedő) egészen a csúcsig.
Megünnepli győzelmét, majd legurul a lejtő aljába, és kezdi előlről.

Dínóm - dánom

Saját családban, illetve ismerősi körben végzett kutatásaim alapján kijelenthetem, hogy kétféle kisfiú létezik: aki dínómániás, és aki nem. Marci az előbbi csoportba tartozik: nagyon szeret a dínóival játszani. S habár már szép kis dínó-csapat lakik nálunk, szerinte azonban nem elegen: minden egyes új darabnak örül:)

Itt éppen egy dínó-kiállítást rendeztünk.
Felvonult Dínó Dani (hosszúnyakú a jobb oldalon), Kamilla és a kisfia Zolika, de itt volt Nagyotüvöltő is, no meg a Galléros, a Buzogányos és a Keményfejű (...és még sokan mások névtelenségbe burkolózva).

Mosolyszünet

Matyikánk majdnem az év legviccesebb napján (április elseje) született. Tulajdonképpen akkor indult útjára, de csak másodikán hajnalban érkezett meg.
Mindenesetre így is nagyon mosolygós baba lett. Mindenkire mosolyog: az idegenekre az utcán (akik azt hiszik, hogy az ő érdemük Matyi jókedvre derítése), a doktorbácsira, aki épp megvizsgálni készül, a nagyszülőkre - de a legtöbb mosolyt szerencsére mi, a család kapjuk.

Azért Matyinak is vannak morcos pillanatai. Egy ilyen ritka mosolyszünet következzen most:

Svábbogár

Marcinknak elénekeltem a

"Túl az Óperencián, túl a tengeren,
Úszik egy kis svábbogár, félig meztelen.
Keze, lába lefagyott,
Úszni nem tudott,
Így hát szegény svábbogár a vízbe fulladott".

dalocskát. Ez úgy megragadta, hogy azóta esténként svábbogarasat kell játszanunk.
Ő a kicsi svábbogár, aki belefagy a vízbe, és nekem meg kell mentenem.
Mi lettünk a svábbogár-család:)

...vagy ahogy Marci mondja "svádogár".



Íme a megfagyott svábbogárka:

Matyika

Pénteken voltunk Matyival méretszkedni a gyerekorvosnál: 10 kg és 72 cm (80-as ruhákat hord). A védőnő szerint egyéves méretei vannak:)
Már szépen feláll a bútorokba kapaszkodva, és lépeget mellettük. Néhány másodpercre már el is engedi őket, és egymagában álldogál.
Már tud tapsolni, berregni, bújócskásat játszani a takaró mögött. Marci dínóüvöltését is remekül utánozza a maga módján:)

Már csak a fülecskéje gyógyulna meg! Még mindig be van gyulladva, újabb antibiotikum, újabb kontroll...
A fülfelszúrás miatt nem érheti víz, így most sapkában fürdik:

Ha-hó!

Végre nem csak az ablakon keresztül nézhettük a telet, hanem uzsgyi, kimentünk a nagy hóesésben a parkba.
Marci nagyon élvezte: belehempergőzött, ugrabugrált, kaparta, dobálta:)





Matyikánk jobb híján a babakocsiból nézelődött:


Ma pedig felmentünk a Normafához is kicsit szánkózni, de csak hatalmas latyak várt minket. A latyaknál már csak a köd volt nagyobb.
Azért csúsztunk párat, jól kipirultunk, megéheztünk, jó volt.

Marci mondás

Marci egy kis lóval játszik, és beszél a nevében:
Ló: "Marci mindjárt rámül, és elpatkolunk innen"

Visszajöttünk

Az ünnepek....mintha már több hete lettek volna. Ismét belekerültünk a mókuskerékbe.
Az újévet azzal indítottuk, hogy rögtön hétfőn Matyika mindkét fülét fel kellett szúrni.
Ez azzal jár, hogy a héten háromszor jártunk a kórházban, kétszer a gyerekorvosnál. A maradék időben piacra mentem, rengeteget mostam, takarítottam, főztem...

Talán ez utóbbira érdemes kitérni, hogyan is zajlik nálunk.
Tehát délután van, mindkét gyerek alszik még, én belevágok a konyhai munkákba.
A terv:
húsleves marhafarokból sok zöldséggel, (másnapi ebéd)
mákos - diós guba, (másnapi ebéd)
linzer,
házi hamburger (vacsora)
(András már ekkor figyelmeztetett volna, hogy "Bettikém, már megint kicsit túlvállaltad magad" - no de András munkában, úgyhogy én nagy önbizalommal - "ez simán menni fog" - kezdek neki).

A farkincát odarakom főni. A linzer tésztáját összegyúrom, kirakom a hűvösre, a kifliket felszeletelem.
Ekkor Matyika felébred, kijön játszani a nappaliba. A zöldségeket megpucolom, odarakom főni. A gubát kezdem összeállítani. Matyika odajön, és elkezd a konyhában pakolászni. Egy idő után rákapaszkodik a lábamra, így jelezve, hogy ő bizony már éhes. Persze a zöldségek még nem főttek meg. A továbbiakban a konyhában úgy közlekedek, hogy Matyika a lábamon lóg.

Elkezdem a linzert kinyújtani, kiszaggatni. Marci is feléberd. Rögtön jelentkezik segíteni. Ő is kap egy kisdarab tésztát, gyúródeszkát, és boldogan elfoglalja miniméretű konyhapultom felét.
A másik felén kell elférnem a húslevessel, tepsivel, hamburgerrel, gubával.
Közben Matyika már egyre hangosabban jelzi, hogy éhes.
Szerencsére kész a húsleves. Készítek neki belőle egy fincsi kis turmixot, és megetetem.

Matyika lenyugodott, vissza a linzerhez. Két tepsivel lett, irány a sütő. Marci eközben 10 másodpercenként megkérdezi, hogy mikor lesz már kész a süti (és a kérdezést még azelőtt megkezdi, hogy betettem volna a linzert a sütőbe).

András ma később jön, a konyha már szalad, én pedig a sikítófrász közelébe kerülök.

Közben a vacsinak is neki kell álnom: összegyúrom a húsmasszát, előkészítem a zöldségeket (saláta, paradicsom, hagyma).

Ekkor betoppan András, hozza a hambizsömléket, hurrá, süthetem a húspogácsát!

Mivel Marci nem szereti a hamburgert gyorsan spenótot kell melegíteni neki, és tükörtojást készíteni hozzá.

Végül kész minden, lehuppanok vacsorázni, finom lett!

Károlyi étkek dícsérete

Immár hagyományosan az ünnepek közti időt és a Szilvesztert Károlyban töltöttük egy kis pihenéssel (persze ami számunkra pihenés, az a vendéglátóinknak hatalmas strapa).

Megünnepeltük Bandi Tata születésnapját



finom grillázsos-mascarponés tortával, amit Bob varázsolt a konyhájában:





és élveztük Kati mama konyhájának remekműveit:









Egy kis ízelítő az adagokból:



Az már szinte a csodával határos, hogy az ünnepek alatt - ezek után - 2 kilót fogytam.